Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
kólát mindenkor jellemezte. Az itt dolgozó nevelők is mély beleérzéssel, a gyermek apró rezzenéseit is felismerve végezték áldásos munkájukat. A gyermekek többségének szülei tisztes szegénységben élő, törpebirtokon gazdálkodó földművesek, bérlők, napszámosok voltak. Szerény, szegényes lakáskörülmények között éltek. Csak az 1960-as évektől kezdődően jutott el a villany néhány tanyába. „Mécs- világnál”, petróleum lámpa mellett betűzték, olvasták a tankönyveket, készítették el a leckéket. Sok gyermek szolgálatra kényszerült, vagy a szülők szerény gazdaságában, otthon a ház körüli munkákban, állatok legeltetésével segédkeztek. A libapásztorkodás, a pulykák őrzése, a tehenek legeltetése jelentette a „nyaralást” nagyon sok bogárzói gyermeknek az 1950-es évekig. Sok iskolás nem jutott túl Halas határán. Az iskola, az úttörő- csapat által szervezett kirándulások, táborozások nyitottak számukra ablakot esetenként a külső világra. Mindezek ellenére az itt végzettek, a bogárzói iskola volt tanulói tisztességes kétkezi munkások, iparosok, kereskedők, becsületes földművesek lettek. Sokan közülük a továbbtanulást választották, s nem kevesen diplomát is szereztek. Tanulók számának alakulása Az iskola 1913. február 1-jén nyitotta meg kapuit. Lényegében a tanév második felétől volt itt tanítás. Dobó István tanító az első félévben a szervezési ügyekkel foglalkozott. Összeírta a körzetben lakó gyermekeket. Vegyes gyermeksereg ült be a padokba. Voltak, akik más iskolákban tanultak eddig, mások, bár elérték az iskoláskort, de nem volt hol tanulniuk. A korábban felmentettek is jelentkeztek. Lényegében ez a csonka tanév a gyermekek iskolába szoktatásának célját szolgálta, csak kevesen zárták a tanévet értékelést is adó bizonyítvánnyal. A „csonka” tanévről anyakönyv sem maradt fenn. Az első teljes tanév Bogárzón 1913/14-ben volt. Ez az utolsó békeév is volt az első világháború előtt. A világháború alatt csökkent a tanulók száma. Ötödik és hatodik osztályokban, de a gazdasági továbbképző iskolában sem volt tanuló. A tanulók tanévenkénti kimutatását, 1913 és 1921 között pontosan megadni az adatok pontatlansága miatt nem lehet. Az anyakönyvekben nem jelezték a kimaradókat, egyes adatokat csak igazgatói jelentések alapján lehetett rögzíteni. Nem ismerjük csak részben a felvettek és bizonyítványt kapottak arányát sem. Az ismert adatok azért elegendőnek bizonyulnak bizonyos tendenciák bemutatásához, melyek azt mutatják, hogy jelentősen csökkent az iskolába járók száma egészen az 1925/26. tanévig. Ennek okát részint a háborús viszonyok szülte szociális nehézségekben, részint a születések számának csökkenésében - sok férfi harcolt a fronton, sokan meghaltak, fogságba estek - kell látnunk. 1913/14-ben 42, 1914/15-ben 35, 1917/18-ban 31, 1918/19-ben 22, 1920/21-ben 26 beírt tanulója volt az iskolának. A létszám emelkedése jelentősebben az 1923/24. tanévtől kezdődött meg és mintegy 10 éven át folytatódott. 1923/24-ben 55, 1927/28-ban 70, 1929/30-ban 78,1930/31-ben 85,1931/32-ben91 gyermek iratkozott be a bogárzói iskola hat évfolyamára. Átmenetileg újabb létszámnövekedést a gazdasági ismétlő iskola megszűnése és helyette a hetedik, nyolcadik osztály kiépítése okozott. 1939/40-ben 98, 1940/41-ben 107 szerepelt a nyilvántartásokban. A második világháború alatt ismét lényegesen csökkent a tanulók száma. 1941/ 42-ben 79-en, 1942/43-ban 76-an, 1945/46-ban 67-en iratkoztak be. 1945/46-ban csak hat osztályt fogadtak, a hetedik és nyolcadik osztályosok nem jártak iskolába. Az általános iskola megszervezésével párhuzamosan 1946-tól újból emelkedett a tanulók létszáma, ez az 1950-es évek közepéig tartott. Ez időtől kezdve azután a megváltozott tanyapolitika következtében is folyamatosan csökkent a tanulók száma Bogárzón. 1946/47-ben 110, 1949/50-ben 97, 1952/53-ban 73, 1954/55-ben 80, 1959/60-ban 75, 33
