Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
kívánta megtagadni, hogy „vonalazzanak maguknak, nyáron úgyis ráérnek”. A tanítók közös értekezleten tiltakoztak a velük szemben alkalmazott hangnem miatt.33 A Bogárzón tanítók között sok volt a paraszti származású. A tanítói munka vállalása számukra felemelkedést is jelentett, de megkönnyítette a beilleszkedést a tanyai körülményekbe is. Szüleik foglalkozása révén ismerték a tanyai emberek gondjait. A tanítók életkörülményei sem sokban különböztek a külterületen lakókétól, de nekik a tanyai élet szervezőjének is kellett lenniük. A tanítói munka mellett járlatot kezelt, az emberek tanácsadója, levélírója, néha „közjegyzője” is volt. Esetenként postai ügyeket is intéznie kellett. Öt bízták meg összeírásokkal, statisztikai adatok gyűjtésével. 1945 után volt tsz szervező, baromfiak oltója, választási biztos, népművelő, úttörővezető, de emellett gazdálkodni is kényszerülő családfő vagy családanya. Egyszóval minden időben mindenes volt. A legalapvetőbb higénés ellátottság is az iskolában folyt: a tanító tetvet vizsgál, körmöt, nyakat, fület vizsgál, kezet mosat, felvilágosít, tanácsot ad a gyermeken keresztül a szülőknek is. Móra Ferenc nagyon sok írásában állít emléket a tanyai gyerekeknek és a tanyai tanítóknak. Egyik könyvében így ír: „Én sokkal több tanyai tanítót ismerek, akinek szobrot állítanék, mint akire nem bíznék gyermeket.” Ez illik a Bogárzón dolgozó nevelők megítélésére is. Az emlékezéssel, ha jelképesen is, de szobrot állítunk nekik. Egy mondás szerint osztatlan vagy részben osztott iskolában tanítani a pedagógia leggöröngyösebb terepe. A tanyai iskolában való tanítás másfajta munkát jelentett, mint amit városban dolgozó kollegáik végeztek. Az összevont osztályokban történő tanítás sok időt igénylő precíz felkészülést feltételezett. Mindezt napi 5-6 órában végezte, melyhez még legalább ugyanennyi felkészülési, javítási munka járult. A tanyai tanítók más szempontból is hátrányban voltak. A várostól 13 kilométer távolságra, közlekedés híján, alapvető komfort nélkülözésével küzdve kellett munkájukat végezni. „Az egyetlen, az áldott emlékezetű, akit a régi magyar úri világ az értelmiség soraiból száműzetésbe küldött, a tanyai tanító volt. És ő - akarta nem akarta - beszegődött a magányosság rács nélküli börtönébe zárt paraszt mellé lámpásnak, prófétának. A tanyai tanítók nagyjából egy évszázadig vívták küzdelmüket a gazdasági-települési kényszer miatt számkivetettségre kárhoztatott paraszti társadalom elemi kultúrájáért. A puszták áldozatos prófétái ők.”34 A kezdés, szervezés, beiskolázás, a tankötelesek összeírásának, összegyűjtésének munkáját Dobó István fiatal tanító végezte el. Ő volt az első tanító Bogárzón. Fél évet dolgozott itt. 1913 nyarán megnősült és feleségével - aki szintén tanyai tanító volt Kiskunhalason - elköltöztek, Ószentannán vállaltak tanítói munkát. Távozása után gyakran változtak a tanítók. Ennek okát a háborús évek okozta nehézségekben kell keresnünk. Sok tanyai tanító kapott katonai behívót, helyüket tanítónőkkel töltötték be, helyettesítőként. Őket viszont mindig olyan iskolákba irányították, ahol a legnagyobb szükség volt tanítókra. 1913 és 1918 között négy tanítónő dolgozott Bogárzón. Wayand Borbálát 1913. szeptember 1-jén nevezték ki Bogárzóra. 1894-ben született Csömörön. Édesapja és édesanyja is tanítók voltak. 1913. szeptemberétől 1915 decemberéig dolgozott itt, ekkor Rekettyére helyezték hadbavonult tanító helyettesítésére. 1918 márciusában a Központi Iskolában kapott állást. Az iskolai gondnokság Wayand Borbála távozását követően Csukly Lászlónét nevezte ki Bogárzóra 1915. január 1-jén. Másfél éven át, 1916 augusztusáig tanította a bogárzói gyermekeket. Távozása után Nováczki Erzsébet lett az iskola tanítónője. 1916 és 1918 között dolgozott itt. Innen Fehértóra majd Pirtóra került, végül pedig Kispesten kapott tanítói állást. Az utána következő Fehér Mária nem rendelkezett tanítói oklevéllel. Óvónői diplomával vállalt munkát. Fehértón dol27
