Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
1917/18-ban a téli szünet február 4-ig tartott, de azt tüzelőhiány végett áprilisig meg kellett hosszabbítani. Összesen 4 hónapi szünet volt a tanév folyamán. 1916/17-ben Bogárzón április közepén megtartották a vizsgákat a IV-V-VI. osztályokban, de összesen csak két tanuló vizsgázott. Bogárzón még az 1920/21. tanévben sem működött az V-VI. osztály. 1941/42-ben a téli szünet a nagy hideg miatt három hónapig tartott.30 A fentiekből is eredően szinte egyetlen tanévben sem tudták teljesíteni az előírt 190-200 tanítási napot. Bogárzón 1913-1945 között általában 155-165 volt a tanítási napok száma. Komoly, országosan is példamutató népművelő munka folyt Kiskunhalason. Ennek elsősorban a tanyai iskolák voltak a színterei. Bonyolítói, szervezői a tanítók voltak. A tanyai körzetek igazgatói, Szabó Antal és Róna Gábor nagyban hozzájárultak ahhoz, ahogyan azt Lakatos Vince megfogalmazta, hogy a „tanyai kultúra apró őrtüzei” égjenek. Mellettük tanárok, bírák, ügyvédek, gazdasági szakemberek segítették ezt a munkát. Gulyás Sándor, a helyi gimnázium igazgatója a tanyákon folyó népművelési munkáról írt cikket a Pestvármegyei Népművelés című folyóiratba 1929 júniusában. „Ma már mindenki számára megvan az iskolába járás lehetősége. A halasi határ homokbuckái sem olyan sivatag jellegűek már, mióta az újonnan emelt tanyai iskolák hatása alatt itt is, ott is megkezdődött egy-egy szellemi oázis kialakulása. Az elemi oktatás fellendülésével egyidőben indult meg határozott célkitűzéssel az iskolán kívüli népművelés nagyjelentőségű munkája is... Minden tanyai iskolát népművelési központtá szerveztünk... A jobb sorsra érdemes magyar földműveseket igyekezzünk az iskolák bűvkörébe csalogatni.” Bogárzón is tartalmas népművelő munka folyt. Sommer Ágoston tanító analfabéta és évfolyampótló tanfolyamokat szervezett. Novák Tivadar - kiválóan képzett zenei szakember is - zenés rendezvényeket, népdalkört működtetett, műkedvelő előadásokat tartottak az iskolában. Felesége szakköröket szervezett tanyai asszonyoknak. A Weibl házaspár is kiemelkedő munkát végzett. Bálok, műkedvelő előadások, olvasókor, népszerű irodalmi estek, egészségügyi előadások, gazdálkodási tanácsokat adó szakemberek előadásai, könyvtár segítették a tanyai emberek művelődését Bogárzón is. A későbbiekben Korponai István, majd a Molnár házaspár a megváltozott viszonyok között végeztek tartalmas népművelő munkát. A környék első televízióját az iskolában nézhették, kezdetben akkumulátorról működtetve. A Természettudományos Ismeretterjesztő Társaság, a városi könyvtár munkatársai állandó vendégei voltak, esténként az iskolában összegyűlt embereknek. A vándor mozi is helyet kapott a tanteremben. Az iskolai rendezvények, a szülői értekezletek az ezen alkalmakkor elhangzó isme- retteijesztő előadások a két világháború közötti időben, de az 1950-es, 1960-as években is segítették a szülők ismereteinek bővítését. A második világháború, a frontátvonulás az iskola épületében nem okozott nagyobb kárt. Ez köszönhető annak is, hogy Weibl Józsefné a helyén maradt. Férje katona, majd hadifogoly lett. Hazatérése után a városban kapott munkát. Problémát a gyakori nevelőváltozás okozott. 1946-ban létrehozták az általános iskolát. A bogárzói állami elemi népiskola két év alatt folyamatosan általános iskolává alakult. Az úgynevezett fordulat éve - 1948 - az iskolai életben is változást okozott azzal, hogy a bevezetett tantervek, tankönyvek révén az iskolai munka átpolitizálódott. Az általános iskola oktatási feltételei Bogárzón sem voltak meg. Tanítók kényszerültek a felsőtagozati osztályokat tanítani. Az összevont osztályok tanítása, megfelelő felszerelések híján is gondot okozott. A tanterem száma sem növekedett. A Bogárzón tanító nevelők a megnövekedett feladatokat is tisztességgel látták 21
