Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században

Mit mondhatnék e bevezető végén? Ne higgye az olvasó, hogy itt a XXI. században, a receptekben leírt ételek főzése és sütése után ugyanazon ízeket fogyasztja, mint elődeink. Hiszen mások az alapanyagok, mások a tüzelőberendezések, s mások vagyunk mi magunk is. Hogyan fogalmazott a halasi gazda, amikor munkást keresett a piacon? „Hol vannak a%ok a régi, jó cselédek?' A megszégyenített, munkát kereső szegény ember erre azt felelte: ,^4 temetőben. A régi, jó gardákkal együttT

A HÉTKÖZNAPI TÁPLÁLKOZÁS RENDJE

Az élelmiszer termelése és fogyasztása az emberi társadalom kialakulásának egyik alapvetése, mely jelentős mértékben meghatározta a modern paraszttársadalmak életét is. A létezés alapját jelentő táplálkozás az élet egészére kiterjedően meghatározta a parasztvilág mindennapjait. Számtalan, az étkezéshez kapcsolódó bölcsesség, szólás, közmondás jelzi ennek fontosságát. Nem volt az életnek olyan területe, melyhez ne kötődött volna a táplálkozáshoz kapcsolódó példázat^ rítus. Ha azt szerették volna, hogy a gyerek vezéregyéniséggé váljon, szarkahússal etették. A férfi gyereket „könyérgunyhó”-nak becézték.2 A fiatal házas férfira azt mondták, hogy „házikenyérre fogtamagát”.3 S mi sem lehet természetesebb, mint hogy pajzán versikékkel csúfolták ugyanezen fiatalembereket:

„Három icce juhtúró,

De könnyen jár a fúrú.

Két tojásbul rántotta,

De könnyen kirántotta.”4

Az étkezéssel kapcsolatos szólások az élet egészére szolgáltak példázatokkal. Néha egyszerűen csak megfogalmazták környezetük mindennapi gyakorlatát: „Márton ludat hizlal, Katalin disznót öl”; „Mindenre jó, mint a szalonna.”; „Olyan rágós, mint a hajnalvelő.”; „Az igazi böjt az, mikor nincs mit enni.”; „Ha szaga van, íze is van.” Máskor keveredett a napi tapasztalat a hiedelmekkel: „Az ételnek az utóját is megegyük, hogy tiszta idő legyen.” Természetes viszont az, ha a legértékesebb szólásoknak azokat tartjuk, amelyek filozófiai mélységekben boncolták a társadalmat, irányították a fiatalabb, tapasztalatlanabb korosztályokat: „Vén embörnek bor a patikája mög a jó pirituskönyér.”; „Aki keveset főz, hamar megeszi.”; „A jó nem rontja a jót.”; „Éhes has nem válogat.”; „Más szájáról nem lehet jóllakni.”; „Szűkén bánjunk vele, hogy bőven elég legyen.”; „Minden bőségnek szükség a vége.”; „A mértékletesség többet ér az orvosnál.” De az étkezés és a hozzá szorosan kapcsolódó ivás meg is védhette a bölcs parasztembert: „A rossz szőrű-bőrű embernek enni, inni adj.”;5 „Ha nem ösmersz valakit, adjál neki bort, megmutatja hogy kicsoda.”6

A táplálkozás az alkalmi, rögtönzött megoldásoknak minden korban tág teret ad. Mindezek ellenére az étkezések közösségi érvényű, kulturálisan meghatározott formákat hagyományoznak. Minden társadalomban létezik az étkezések rendjének intézményes mintája, amely számon tartott és kötelező erejű.7 A táplálkozás ezen rendszerei azok, amelyek legjobban meghatározottak, s a lehetőségektől függő változatok kialakulása is társadalmilag irányított, a hasonló körülmények között élő családokban általában egyforma. A táplálkozás rendjét egymással bonyolult összefüggésben lévő természeti, társadalmi, gazdasági és kulturális hatások irányítják.8

A táplálkozáskutató elsődleges feladata, hogy megértse és leírja a hétköznapi étkezések napi, heti és éves rendjét. A hétköznapokhoz tartoznak a munkával eltöltött mindennapok, melyek közül kiemelkednek a vasárnapok, valamint a naptári és az emberi élet fordulóinak ünnepei. Az ünnepeket — sok más mellett — elsősorban az étkezések bősége emeli ki a hétköznapok sorából. E bőség azonban nem terelheti el figyelmünket a lényegről, hiszen a halasi társadalmat is a hétköznapokon megszervezett étkezések rendjével jellemezhetjük. E rendet, a táplálkozás kulturális környezetben való elhelyezkedését az életmód, a munkarend és az életritmus határozza meg. Mindezek következménye, hogy a közösség által elfogadott és követendő hagyomány számtalan változatban élt és hagyományo- zódott tovább.

6