Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
a bográcsban egy mázsa húst. Nem kóstolta meg a húsok levét, hanem a gőzbe tartott tenyerének szagából állapította meg, kell-e még az ételbe só vagy más fűszer. A bográcsokat kutyagerincre állítva helyezték el a lakodalmas sátor asztalaira, a vendég onnan szedett magának.301 A paprikást bicskaheggyel szurkálták ki a bográcsból. A tányér használata nem volt jellemző a pásztorok lakodalmában. A XIX. század végére lett illő a tányérok fölterítése, melyeket a rokonságtól kértek kölcsön.302 A XIX. század első felének kedvelt lakodalmi és ünnepi étele volt a csirkéből főzött édes becsinált, ami 1848 után eltűnt az ételek sorából.303 Nagyon régi lakodalmi étel volt a kölesből főzött ludaskása. Emléke az idők homályába merült, hiszen a XIX. század közepén születettek is csak az öregektől hallottak létezéséről.304 A juhászok lakodalmának menete ugyanúgy folyt, mint a parasztoké, de szilajabb és vadabb volt a vendég. A húst a juhászok adták össze, de a bort a gazdának kellett előteremtenie. Az esküvői menetet két vőfély vezette szamárháton, kezükben fölpántlikázott borosüvegekkel. A vőfélyek mögött 30-40 fölpántlikázott szamár vonult. Az összes férfi borosüveget vitt a kezében vörösborral, hogy jobban lásson. Egyik kocsira egy kisebb hordó bort tettek, hogy az üvegeket menet közben is újra lehessen tölteni.305 A pásztorok és a parasztok lakodalma csak apró részletekben különbözött egymástól, de szembetűnő, hogy a kevés eszközzel élő pásztorok a lakodalmakban is kevesebbet törődtek a tálalással. A menük különbözőségei az időbeli változást, az új ételek belépését és a régi ételek elmaradását mutatják. A XIX. században hagyták el az édes becsináltat, a ludaskását, a dercés hurkát. A század végére érkeztek meg a kalácsok és rétesek mellé a cukmisok és torták. Belépésükkel a vacsora ételsora bővült, emelkedett a fogások száma. A tejeskávé csak a XX. század elején terjedt.306 Bizonytalan a cukortorta belépésének az ideje.307 A század második felében és a végén változott meg az asztal képe. A fakanalakat fölváltották a fémkanalak, megjelentek a személyre szóló poharak, a pásztorok is kitálalták a bográcsból az ételt, és tányérokkal terítették meg az asztalt. Halotti tor „No, a Kis sógor is letötte a kanalat’ — mondták egy-egy halálhír átadásakor. A férfiak ravatalozásakor feje alá tették kalapját, mellé fektették pipáját, s nem maradhatott el a bor és a pálinka sem. Virrasztásra a közelebbi rokonok, barátok, sógorok, a jó szomszédok jelentek meg az otthoni vacsora után. A férfiak és a nők külön csoportban helyezkedtek el a halott mellett. A férfiaknak bort szolgáltak fel. A temetés napján a funerátor által kiválasztott 2-3 személy — többnyire rokon — ásta ki a sírt. Induláskor a halottas háznál várták össze egymást, ahol megpálinkáztatták őket. A sír kiásása után bőséges fölöstökömöt és bort kaptak. A temetés napján a közelebbi hozzátartozókat, a szomszédokat és a jó barátokat személyesen hívták meg a halottas házhoz a halotti torra. Húst főztek, és borokat szolgáltak föl. Eleinte a halott érdemeit méltatták, de a tor végén a bor hatására már vidámabb nótákat énekeltek.308 Bacsó István 1761 -ben bekövetkezett halálakor egy tavalyi üszőt vágtak le a torra.309 A tekintélyes vagyont maga után hagyó Oláh Mihály 1856. évi temetésére két marhát vágtak. A gyászoló közönség nagyobb része visszament a házhoz, így mindkét szoba megtelt vendégekkel. Már a vacsora előtt fölszolgálták a sillerborokat, ami megalapozta a gyászolók jó hangulatát.310 Az esztendő ünnepei Luca Luca napján ebédre és vacsorára is sok apró magvú gyümölcsöt ettek ha volt, hogy bő termés legyen a következő esztendőben. A gyümölcstermés mellett a táplálkozásban oly jelentős tojás és baromfiszükségletet is ezen a napon biztosították. Hajnalban piszkafával vagy szénvonóval szódanul piszkálták meg a tyúkokat, majd hangosan mondták: én tyúkom tojogáljon, A másé meg kotkodáljonr Eredményesebbnek tartották, ha ezt mezítelenül tették. Az asszonyok sokat üldögéltek és babot válogattak, hogy tyúkjaik jó kotlók legyenek, s nem mentek ki a házból, hogy a tyúkok se hagyják el fészküket. A férfiak sapkájában vitték a tojást, hogy több legyen a kakas mint a jérce. Sok asszony nem varrt Luca napján, mert akkor bevarrták a tyúkok fenekét, s kevesebbet tojtak. A kemenceszájat vagy a padkát ezen a napon kellett tapasztani vagy meszelni, hogy jól kikeljenek a csirkék. Ha idegen 50
