Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században

Disznó terelése a disznóvágás reggelén, 1937 körül

Dis^nópörsgölés szalmával, 1937 körül

nem lehetett disznót vágni — mely szabályt a reformátusok egyrésze is betartotta —, mert akkor hamarabb avasodott a szalonna, s augusztusra a húsok teli lettek szőrös kukacokkal. A disznót tehát holdtöltével vagy holdfogytával kellett levágni.264

A XIX. század közepén a disznótorba érkezőket böllérpogácsával és pálinkával fogadták. A butellá- ban bevitt barack-, szilva-, esetleg törkölypálinkából a házigazda ivott először ,^4djon Isten jó reggelt!’ köszöntéssel, melyet a böllér így fogadott: „Egészségére kívánom kendnek!! Másodszorra a böllér köszöntött és ivott, majd sorban a segédkező rokonok és ismerősök. A pálinkázás után fogyasztották a jól megzsírozott böllérpogácsát. Pörkölés közben gyakran ittak a pálinkás butellából. A hús felszedésének végére a férfiak kellően átfáztak, ezért a hús bevitelekor forralt borral kínálták őket. A húsok osztályozása és a kolbászhús összedarabolása alatt a nők megpucolták a kolbászbőrt és a hurkabőrt, majd megebédeltek. Az ebédre veselevest, másodikként savanyúmájat, végül pecsenyét tálaltak. Vacsorára öt fogás került az asztalra. A lúdgége tésztával rakott tyúkhúsleves után szármát, majd tyúkpaprikást fogyasztot43