Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok
Zöld Veltelini Feltehetően osztrák eredetű, Ausztriában Grüner Muscateller, azaz Zöld Muskotály néven is szerepel. 1956-ban lett államilag minősített fajta. A középérésű fajták közé sorolható. Tőkéje középerős, viszonylag kevés számú, félmereven álló vesszőt nevel. Vesszői középvastagok, hamuszürke színűek, sűrűn pontozottak. Levele középnagy, kerekded, szabályosan tagolt. Levélszéle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett. Színe jellegzetesen fűzöld, felülete sima és kissé fényes. Szövete közepesen vastag, nehezen szakadó. Fürtje középnagy, vállas, közepesen vastag, nehezen szakadó. Fürtkocsánya rövid. Bogyói kicsik, kissé megnyúlt gömbölydedek, zöldesfehérek, pontozottak, viszonylag vékony héjúak, lédúsak, kellemesen édesek és jellegzetes zamatúak. Külföldön és hazánkban a bőtermő fajták közé sorolják, és e tekintetben a Rizlingszilvánival hasonlítják össze. Generatív jellege miatt tápanyaggal és vízzel jól ellátott talajokra kell ültetni. Viszonylagos fagytűrő képessége közepes, rothadásérzékenysége nem jelentős. Tőkéit könnyű kézben tartani, mert lombozata még lombsátras elhelyezéssel is szellős marad. Termesztéstechnológiai szempontból a könnyen termeszthető fajták közé sorolható. Bora a legjobb minőséget adó fajtákétól elmarad, átmenetet képez a minőségi és a tömegborok között, de évről évre megbízható minőségű. Elsősorban jó minőségű tájborok készítéséhez érdemes termeszteni. Rizlingszilváni Müller Thurgau állította elő a Rajnai rizling, és a Zöldszilváni keresztezésével 1891-ben. Ennek megfelelően több országban Müller Thurgau néven ismerik. Először Németországban kezdett terjedni, és onnan került el más szőlőtermesztő országokba. Hazánkba a Villányi Teleki Szőlőoltvány Termelő cég hozta be az I. világháború után. 1956-ban lett államilag minősített fajta. Tőkéje erős növekedésű, kevés számú, félmereven álló vesszőt nevel. Vesszői középvastagok, világosbarnák, sötétebb csíkozásúak, egyenesek. Levele középnagy, jellegzetesen ötszögletű, közepesen, vagy mélyen tagolt, ötkaréjú. Levélszéle fűrészes-csipkés, változatosan bemetszett. Fürtje középnagy, többnyire vállas, tömött. Bogyói középnagyok, kicsik, megnyúlt gömbölydedek, vékonyhé- júak, lédúsak, édesek, jellegzetesen fűszeresek. A korán fakadó, virágzó és zsendülő fajták közé tartozik. Termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel, a minőségi fajták közül a legbővebben termők egyike. Viszonylagos fagytűrése kicsi. Peronoszpóra- és atkaérzékenysége közismert. A legjobban rothadó fajták egyike, de mert alacsony mustfokkal is elfogadható minőséget és fajtajelleges bort ad, gyors szürettel e hátránya jelentősen csökkenthető. Lombozata szellős, könnyű metszeni és szüretelni. Bora fajtajelleges, gyakran lágy. A szőlőből többnyire reduktív típusú, gyorsan fejlődő borokat készítenek, amelyek könnyen felismerhetők. Borának extrakttartalma kielégítő. 199
