Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Bevezető

levezetni, az egyes személyekhez kapcsolódó néprajzi gyűjtésekkel, mondákkal, versekkel, fotókkal kiegészítve. Az ő leszármazottai ugyancsak arab számokat kapnak „pont” jelöléssel. Utána a soronkövetkező elsőgenerációs szülöttek: az V. Németh Buhin György, a VI. Németh Buhin Zsuzsanna, a VII. számú Németh Buhin János családja adatokkal, fotókkal, a VIII. Németh Buhin Sára, a IX. Németh Buhin Anna és végül a X. számú Németh Buhin Márton leszármazottainak adatai következnek.

Mellékletben olvasható érdekes adatokat tartalmaz a szélmalomépítő Németh Buhin Ferenc nagyapám (1872-1927) első világháborús naplója, és Ferenc nagybátyám (1901-1972) írása a szélmalom építéséről.

A krónikában kiemelten a géplakatos szakma nagy mestere, Németh Buhin Lajos polihisztor édesapám és kortársai, édesanyám családja kapnak helyet, de megismerhetik a többi Halason élt, gazdálkodással foglalkozó, alkotó, rímfaragó Buhin - Németh Buhin Imre (1867-1930) és Buhin Balázs (1878-1960) - írásait is.

Németh Buhin Mihály pásztorfejedelem családfájából hajtottak ki az innen elszármazott, hazánk más vidékén élő, hivatásukkal a Buhinok életfilozófiáját és a református hitet terjesztő lelkészeink, mint Szalai Benő (Halas 1860 - Fehérvárcsurgó 1908) Buhin Panni fia, Erdélyi Imre (1903-1982)-Németh Buhin Mária fia, a Baranya megyei Kórós község haláláig hív szolgálója és Németh Buhin Mihály (1903-2000) - Németh Buhin Mihály (1877-1966) fia -, a Fejér megyei Mány község díszpolgára.

A könyvben feltárom a Buhinok társadalmi kapcsolatait, katonaviselt dolgait is. A családfakutatáshoz rendelkezésemre álló elsődleges forrásanyag nagyapám, majd édesapám kézírásával készült névsor volt (lásd a mellékletben), amelyben a szépszülők felvett neve mellett jegyezték az eredeti - Marsóczki - nevet. Felsorolták gyermekeiket házastársaikkal, ebből ükszülőnk Németh Buhin Mihály utódait és házastársait. Az egyetlen számadat az ükapa 1796-os születési éve volt. A kis családfát több éves munkával az anyakönyvi adatok alapján sikerült pontosítani és bővíteni.

A családi legenda szerint a német lovagrend fennhatósága idején Lengyelországból menekülő, birtokait hátrahagyó ősünk nemes ember volt, aki a határon őrködő katonák „vohin?” hová? - kérdezése alapján találta ki és vette fel a „Német Buhin” előnevet. Azt is mesélték, hogy lengyel honban nagy birtokot hagyott el, és a Dunántúlon is volt tulajdona, létezett Buhinpuszta. Egyik nagynéném hallott egy tölgyfaleveles családfáról is, erre eddig még nem sikerült rátalálni. Megjegyzem, a lengyel honban hagyott birtokkal együtt a nemesi oklevél sem maradt fenn, de az általam ismert leszármazottak - úgy vélem - „nemes lélekkel” rendelkeznek.

A Buhinok krónikájának megírásához tanulmányoztam a XVII. századi lengyel és magyar történelmet. Kutatást folytattam a Hadtörténeti Múzeumban, a Magyar Országos Levéltárban ősünk, eredeti nevével — Marsóczki (Marsóczki, Marsowszky) - kapcsolatban. Kerestem a „Buhin” ragadványnév jelentését, áttekintettem a református és katolikus anyakönyveket, a korabeli halasi összeírásokat, (Magyar Országos Levéltár, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Levéltára, Kiskunhalas) Nagy Czirok László kéziratos jegyzeteit, (Néprajzi Múzeum, Thorma János Múzeum). Nagy segítséget je9