Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - Szépszülőink (Marsóczki) Németh B. János és Csepregi Erzsébet

marha teleltetés, minden hétre 5 kenyér, 2 font szalonna, négy icce főzelék. A nyomási vagy kezes csikós bére két lótól 20 krajcár és egy kenyér, erre kell bojtárt is fogadni. A pásztorok újévi szegődése ünnepélyes keretek között történt. 1819-től a tanács úgy határozott, hogy mindenféle pásztorok a városházánál a bíróság és a gazdatársak jelenlétében fogadtassanak.37 Az is előírás volt, hogy akiket vidékről fogadnak, maguk viseletéről bizonyítványt hozzanak.

A nagybarmok pásztorai, a csikós meg a gulyás, de még a nagyobb nyájak juhászai is a maguk fajtáját tartotta elsőnek, de a nép felfogása szerint a pásztorok között a csikós volt a király.

A Magyar Országos Levéltárban tanulmányozva a Kiskunhalas Város Tanácsának iratai feudáliskori összeírások anyagát (mikrofilmen): az évenkénti számadási iratok között Buhin Német Jánost 1791-1792. években még subinqilini (házatlan zsellérek) sorban jegyezték, 1793-tól már bírtak házzal (inqilini).38 A beköltöző idegenek, haházat vettek is, irredemptusok maradtak. Redempciós birtokokat csak akkor vásárolhattak, ha saját kérelmükre a tanács a város (helység) lakosai soraiba végzésileg is felvette őket.

A mezővárosba beköltözött zsellérek is fizették a közterheket, 1774-től a helyi elöljáróság határozata szerint a birtoknélküli és zsellér lakosok „fűbér” név alatt szarvas- marhák, lovak, juhok és sertések után külön adót fizettek.39 A tanács és a gazdák 1799-ben határozatot hoztak: „Az irredemptusok 4 darab vonó jószágon és 2-3 darab szarvasmarhán kívül birkát egyet se tartsanak, untig elég jótétemény lévén rájuk nézve, hogy tsekély bérért jószágaikat legeltethetik.”40

Szépszülőnknek Nagy Czirok László kéziratából vett pásztordallal állítok emléket.41

Csikós vagyok a pusztában, nem gulyás Ostor pattog a kezemben karikás,

Réz sarkantyúm lovamba belerúgom,

Atugratok harminchárom határon.

Este szoktam a lovamat nyergeim Éjfélig tart a szerszámot rárakni.

Csillag ragyog, lovam fején a kantár,

Így jár, aki szép szeretőre talál.

Büszke csikós az én nevem hiába,

Csókra vár a falu legszebb leánya.

Átölelem vékony karcsú derekát,

Megcsókolom mindkét piros orcáját.

Buhin János szépapánk neje Csefregi (Csepregi) Erzsébet, vadkerti Csepregi Gergely leánya, a református anyakönyv szerint 1837. február 24-én hunyt el. (írva: „özv. Buhin Német Jánosné Csepregi Erzsébet 77 éves korában, vízibetegségben.”) Születése tehát az 1760-as évre tehető. Vadkertre németeket telepített Mária Terézia. (Azonos nevűeket a kutatás során - Magyar Országos Levéltárban - a Pest-Pilis-Solt megyei

36