Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
kb. 30 fokos szögben horganyzott lemezből olajozó csövet készítettek. A középgerendát a rajzon feltüntetett módon a görbegerendákra lapolták és csavarokkal a görbegerendához, és a csúszórámához erősítették. A mittlitoldást (14. rajz melléklet, 2. ábra) négyzetes keresztmetszetűre faragott akácfából készítették, jobbos-balos kivitelben. Ezeket oldalt a középgerendához (mittligerendához), függőlegesen pedig a görbegerendákhoz és csúszórámához csavarozták. A mittlitoldások a tetőszerkezet fordításához voltak szükségesek. A széltengely vánkos (15. rajz melléklet, 1. ábra) egy vagy több darabból készült tölgyfából. Ebben vájatot készítettek a görgőkerekek részére. A vánkost lapolási illesztéssel, csavarokkal rögzítették a görbegerendákra, és cángli vassal 45 fokos szögben bekötötték a kötőgerendához (15. rajz melléklet, 10. ábra). Görgőkerekek (15. rajz melléklet, 4. ábra) öntöttvasból készültek. Ezek mintáját fából a megfelelő méretre elkészítették, és vasöntő műhelyben leöntötték. A futófelületét és a tengely részére készült furatokat esztergályozták. Gépacélból készült tengelyt (15. rajz melléklet, 5. ábra) zsugorodó illesztéssel a kerékagyba besajtolták. Kerékcsapágyak (15. rajz melléklet, 6. ábra) öntöttvasból készültek, melyeket fehér csapágyfémmel kiöntötték. (15. rajz melléklet, 8. ábra) A csapágyfedél vaslemezből készült (15. rajz melléklet, 7. ábra) Erre semmi igénybevétel nem hárult, csak azért volt szükséges, hogy a csapokat megvédje a portól és egyéb piszoktól. A csapágyakat a vánkosfához állványcsavarokkal vagy kovácsolt szegekkel erősítették fel. Itt meg kell jegyezni, hogy a csapágyak beállítását a széltengely helyzete határozta meg. Úgy kellett beállítani, hogy a görgőkerekek párhuzamosak legyenek, és a nyakvasra pedig merőlegesek. Ha ezeket nem pontosan állították be, a nyakvas és a görgőkerekek idő előtt tönkre mentek, nehezebben járt a széltengely. Nemcsak gördülő súrlódás lépett fel, hanem egyéb csúszó súrlódások is. A fékberendezés fogókerék (16-17. rajz melléklet) csomós jegenyefából készült. Ez a fafajta volt a legalkalmasabb, mert rugalmas és szívós tulajdonságú. Három ívdarabból készült (1., 2., 3. ábra) A darabokat kétoldali íves vasalással, csavarokkal kötötték össze. A ma is ismeretes szalagfék elvén működött. Egyik vége a görbegerendához volt függesztve csuklós függesztő vasakkal, a másik végére villás húzóvas volt csuklósán erősítve. (6. ábra) A húzóvas a fékgerendába kapcsolódott. (17. rajz melléklet, 15. ábra) A fékgerenda egyik vége csuklósán kapcsolódott a görbegerendához, a másik végén súllyal le volt terhelve. A fékgerendának ez a leterhelt vége kötéllel kapcsolódott az ún. fékgémhez. (13. rajz melléklet, 22. ábra). A gém külső végéről vashuzalból készült cángli, lenyúlt a földszintig és ezzel működtették a fékberendezést. Elkészítették az ajtókat, ablakokat, födémgerendákat. A födémgerendákat is lapolásokkal illesztették. Ezzel elkészültek azok a berendezési tárgyak, amelyeket a malomfal építése előtt el kellett készíteni. Most már hozzá lehetett fogni a malomfal építéséhez (18. rajz melléklet). Meghatározták a malomfal, illetve a malomépület középpontját. A középpontba egy egyenes fenyőgerendát függőleges helyzetben a földbe ástak. Az oszlop magasabb volt, mint a meghatározott malomfal magassága. Az oszlop felső végébe egy vascsa309
