Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Mellékletek

emelkedik magasabbra a búza árra, mint Bánátban, mellyet fölhajózni kell.” Kenyere ízéről, jóságáról emlékezik Vályi András is Magyarország szótárszerű leírásában, ezeket ejtvén (1799): „A kecskemétiek leginkább száraz malmokban (de már azolta vannak több szélmalmaink is) őrölnek, mindazáltal az ottani asszonyok igen híres, domború, tetsző kenyeret sütnek.” A rendelkezésre álló adatok azt igazolják, hogy nálunk Magyarországon a legtöbb szélmalom a XIX. században, főleg a második felében épült.

A malmok további fejlődése

1783 utáni időkben Amerika forradalmasította a malomipart. Részben munkaerő hiánya miatt automatizálták a malmaikat. Több emeletes malmokat építettek, felszerelték serlegfelvonókkal és összekapcsolták az örlőkőjáratokat. Különböző tisztítóberendezéseket találtak fel. Őrlésre édesvízi kvarckövet, szitálásra selyemmel bevont hasábszitát használtak. Ezekben a nagy malmokban egyszeri felöntéssel automatikusan kapták a lisztet és a korpa takarmányt. Az amerikai automatizált malom rendszerét először Anglia, majd Franciaország veszi át, majd lassanként egész Európa, és tovább fejlesztik. A gőzgépek fejlődése egybeesik a malmokéval. így keletkeztek a nagy gőzmalmok. Az amerikai automatikus őrlési rendszer nálunk és Ausztriában nem vált be, mert az amerikai rendszerű malom alacsony őrlést, azaz sima őrlést végzett (szorosra állított kövekkel dolgozott), melynél azonnal lisztet állított elő. Ez a módszer a magyar kemény, acélos búzánknak nem felelt meg. Nálunk már korábban a visszaöntéssel dolgozó (nem automatikus) malmok magas őrléssel dolgoztak. Magasra állított kövek között előbb darákat állítottak elő és ezeket osztályzó szitával a héjrészektől elválasztották. Először a héjmentes darákat többszöri felöntéssel, alacsonyabb kőállítással lisztté őrölték, utána a héjrészes ún. töretkorpát őrölték ki. Ezzel az eljárással nagyobb mennyiségű fehérlisztet és kevesebb hátsó (sötétebb) lisztet nyertek.

A magyar liszt világhírű volt. Az első gőzmalmot Magyarországon gróf Széchenyi István alapította (Pesti József Hengerműmalom) 1839-ben. Nálunk a magas őrlésben is rövidesen nagy fejlődés indult meg. Paur Ignác ausztriai molnár feltalálja a XIX. század elején a daratisztító gépet. Sulszberger és Wegmann feltalálják az első hengerszéket, melyet nálunk alkalmaztak a „Pesti József Hengerműmalomban.” A svájci Wegmann porcelán hengereket készített, melyet egy ideig nálunk alkalmazott, ezekkel azonban sok baj volt. Később Ganz Ábrahám majd Mechwart András a Ganz gyár igazgatója a kéregöntésü hengerszéket alkalmazza. Ezek a hengerszékek jól beváltak. Tehát világhódító útjára indul a kéregöntésü Ganz-féle hengerszék. Körülbelül az 1880-as években Haggenmacher Károly feltalálja a síkszitát, ő tökéletesíti a daratisztító gépet. Több gépgyár kapcsolódik be a malomgép gyártásba és építésbe: Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Wömer J. és Tsa, Graepel Hugó stb. Egymásután rendezték be korszerű felszereléssel malmainkat. Ezek közül voltak nagy export malmok és belföldi kereskedelmi vámörlőmalmok. Export malmaink messze külföldre szállították a híres magyar lisztet. Ebben az időben a magyar malomipar világhírre tett szert.

302