Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A pásztortársadalomról - Táplálkozás körüli szabályok
4. Keresztjáró napokon vagy búcsúk alkalmával árvalányhajas kalapot viselhet a pásztor. Ha búcsúra nem mehetett el, de szükségét érezte, a közelebbi útszéli kereszteket felkereshette. 5. Csikósoknál és más lovaspásztoroknál a nyereghasználat kötelező. 6. Sarkantyú nélkül lóra, vagy szamárra ülni a pásztornak nem illik. 7. Csak előírásos horgost (kampósbotot) tarthat a juhász. A horgos kampójában ott a gyíksárkányfej sárgarézből. A horgos köpüje és kampója acélból van. A juhászok általában katolikusok voltak, de egy-két kálomista is akadt közöttük, azok horgosának a kampójában bronzkerék volt. 8. A szépen kisallangozott kostök zacskókat a „tűzszőrrel” balkarján hordja a pásztor. Abban tartották a tajtékpipát. Könyöke felett a sallangokkal köti a karjára; így jobb kézzel töltheti meg a pipáját. 9. Zsebtükör, bajuszpedrő helye a kis mándli (mellény) zsebben van. 10. Csak megengedett előírásos gombokat viselhet a pásztor. 11. A pipák nagysága a ranghoz igazodik. 12. A gulyás 4-6 szeles, a juhász 6-12 szeles, a csikós keskeny és lehetőleg kék gatyát és kötőt visel. Táplálkozás körüli szabályok 1. Az evéssel meg kell várni, míg a számadó vagy helyettese a bográncs vagy dézsa szélét a kanállal, vagy bicskával megüti. Aki ezt meg nem várta, a kezefejére csaptak. 2. A bográncs mellé a kisbujtár ülhet utoljára. Ha előbb odatagosodott, félrelökték: az anyád ide-odáját, nem tudod té a röndöt?! 3. A kisbujtár addig nem ülhet a bográncs mellé, míg hasszükségre legalább egy bagóbárányt nem kap (bagószínü, kevésbé értékes fiatalabb báránykát). Ameddig így le nem vizsgázott, az ételét kiadagolták a kezében tartott kenyerére. 4. A bográncsból a levesételt, húst, vagy kását, dézsából a tarhót csak maga elől szedheti a pásztor. Aki át akart nyúlni a másik elé, pl. egy falat szegye húsáért, arra engedélyt kellett kérnie a számadótól vagy helyettesétől. Ha valamelyik engedély nélkül más elé nyúlt, figyelmeztette a számadó; „Magad „alul” ögyél fiam, né más elül, mer akkorát vágok a kezed fejére, hogy ha szaros lösz is, bekapod!” 5. A tarhót, vagy aludtejet a dézsából fakanállal és simítva kell kanalazni. Ha valamelyik kezdő pásztor belemerítette a kanalát, a kezefejére csaptak. 6. Frissen kell enni, sokat. A mányászolódva (lassan, vontatottan) evést nem tartották pásztorhoz illőnek. Száraz időjárásnál, mikor a jószág a szokásos pihenőjét nem tartotta be, mert nem volt tele a hasa, az evés idő alatt a számadóra szorult az őrzés. Ha sokáig ettek, türelmetlen volt s egy marék homokot vágott a bográncsba, de nem azért, hogy a kutyáknak is maradjon; ez csak takaródzó volt, hanem azért, mert elunta már a talpalást. 7. Aki utoljára teszi le a kanalat, a bográncsot kisikálja. Ez a munka különben a leg- fiatalabbra hárult, aki a bográncs fenekét is kitörülgethette. 30
