Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A pásztortársadalomról - Általános szabályok, regulák
nyugtalan vérű nők, akik a pásztorokat sűrűn felkeresték, s hol egyiket, hol másikat kiszolgálták, esetleg mostak is rájuk.) 14. A jó kiállás, egyenes tartás, egy- nyomon járás minden pásztorra kötelező. Legyen a pásztor egyenes, feszes testtartású, „mintha kaszakövet nyelt volna”. Lehorgasz- tott fejjel nem járhat a pásztor. A világháborúk idején százak közül is felismerték a pásztorembert arról, hogy testtartásuk jobb volt a más foglalkozásúakénál. Fejüket hátraszegezték úgy, mint a jószág őrzése közben a síkon, ahol mindig a távolba néztek. Járásuk „hegyrehágó”, vagy „egy nyomon járó”. Egyik lábukat a másik elé rakják, s így a nyomuk olyan lesz, mint a rókáé. A far a testtel együtt így jobbra-balra ingó, miáltal a gatya is jobbra-balra „vágódik” széjjel rajtuk. 15. A test tisztántartása kötelező. Nyárvíz idején a járásban található tavakban, meg az itatóvályukban fürödtek, hogy testükről az izzadság s a por letisztuljon. 16. Legyen a pásztor - kivált a fiatalabb - nyalka és jól öltözött. Beretvált arc, kipödrött nyalka bajusz illik a pásztorhoz. 17. Jóravaló pásztor, ha öreg, ha fiatal, a bolhától mentesíti nemcsak a rajta lévő takácsmunkát, hanem más ruházatát is; így a szűrt, subát is. Buhin Balázs adatközlőtől: a bolhát a kutyától kapta a pásztor, az meg a cserény körüli néhány sertéstől, malactól. A pásztorok a csikósoktól lóport szereztek, s fehérneműiket ezzel hintették be. így „hössentették” ki a bolhákat a subából is. Vagy kitették a napra, s olyankor a bolhák kiugráltak belőle. „Még a róka is úgy bolhászkodik, hogy kifekszik a forró napra, mer a bóha nem szíveli a forróságot.” 18. A districtus és a város embereit, a csendbiztost a legényeivel, a látogató szomszédos vagy más pásztorokat, a mindig szomjas betyárokat szívesen kell látni s meg kell azokat vendégelni. 19. A túl követelő gazdát meg kell füröszteni a maga vizében. 20. A rossz szőrü-bőrü embernek enni-inni adj, azután hadd menjen tovább. Ha az ilyen, többnyire félkéz kalmárkodó emberek felkeresték őket, azokat is jól kellett tartani étellel, itallal, nehogy bevádolják, vagy elárulják valamiért a pásztort. 21. A juhászbojtár ne a lopót iparkodjon megfogni, hanem a falkára ügyeljen. Mint Modok Sándor adatközlő beszélte, az atyja (Modok Péter kurtagulyás) az 1850-es években így oktatta a szomszéd juhászt: „Csak arra vigyázz, ami előtted van! Né töröggy té, hogy melyik bujtár hová mén vagy mit csináll! Ha hozzád mén, aggy neki önni, aztán mén az tovább! Késő reménység az, ha a tolvajt kergetni köll! Tófenék Pali 27 Zalai Szalay László: A puszta balladája. 1930. 104. Gulyások. Benyovszky István grafikája, 1929
