Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
vagy dunyhába beletakarta, 2 óra alatt megaludt. Aztán hidegvízben, dézsában ki hütötte. Sajtkészítéskor a sajtnak valót beoltotta tejoltóval felforralás és félig kihűlés után. A reggeli tej általában estre megaludt. Ezt felöntötte egy csücskös túrós ruhába, hogy a savója lecsurogjon. Amikor a kezével érintve, az nem lett nedves, kiöntötte edénybe, sót tett bele, s kézzel kigyúrta, mint a jó tésztát. Ekkor egy erre elkészített sajtruhába belegyömöszölte és sajtprésbe tette, leszorította. 24 óráig így állt, hogy a savót kicsavarja. Ha a sajtruha nem nedves, esetleg már 12 óra múlva kitette a napra, hogy a hőre 1 napig szilárduljon. Mikor már bírta az egyik kézből a másikba rakást, akkor egy arra a célra készített sósvizes dézsába tette 24 óráig. (Olyan sósnak kellett lenni, hogy a beletett friss tojást feldobja.) Közben meg-megforgatta, majd kivette, s a háztetőre, vagy a kertben deszkákra kirakta a napra érlelni. 8-9 nap alatt elkészült a sajt. Túrókészítés: Forralás után a túrót is lecsurgatták, mint a sajtnál, s amikor a ruhából kivették, péppé gyúrták. Majd bele tették a dézsába, s kézzel a dongák mellett lenyomkodták, hogy levegőt ne kapjon. Egy tiszta fehér ruhával letakarták, kézzel rátapsikolták. A ruha tetejére kiszitált, vad sárga homokot öntöttek, hogy a homok a ruhán keresztül a benne lévő savót felszívja (préselés helyett). A következő túrót - amit mint friss túrót hozzáadtak - összegyúrták a dézsában a régivel. Háromszor, négyszer is tettek hozzá, amíg a dézsa meg nem telt. Akkor levitték a pincébe, ott ászokra helyezték, száraz ruhával, száraz homokkal lefedték. Akkor volt jó, ha legalább egy hónapig állt a pincében. A savótúró, vagy édesturó úgy készült, hogy a kicsurgatott savót (a sajtból, túróból egyaránt) ismét felforralták, túrós ruhán lecsurgatták, egy kis sóval behintették, friss tejföllel leöntötték, összegyúrták. Másnapi fogyasztásra kiváló volt. Németh Buhin Mihály csillagtudománya1 „Buhin Mihály, a még ma is élő 86 éves híres-neves kötönyi számadó, oktatgatott engem meg Nagy Czirok Laci suhanc diákokat a cserénynél a pásztorok csillag-tudományára. .. Csöndes nyári estéken, mikor a békák és a tücskök heves versenyre keltek egymással és a harmat gyémántként csillogott a holdsugaras páskumon, öreg Buhin subát terített és hanyattheveredve magyarázta a mennybéli tüzecskéket!... Nem mutatott rájok... Mert a csillagokra mutogatni nem szabad... Vagy legalábbis nem illő... És én sokat tanultam és sokat is megtanultam világéletemben de a legtöbbjét hamarost el is felejtettem; - az érdemes dolgokat azonban, amiket az erdőtől, mezőtől, a nagyszerű természettől tanultam el, vagy amikre a pásztorkodó nép hívta föl a figyelmemet, azt nem felejtem el soha, az kísérni fog a koporsómban is, a többit meg úgyse érdemes megjegyezni... Az öreg Buhin még a hónapokat is ősapáink pogány magyar nyelvén jelzi... Április: gólyahírhó, szeptember: fecskeválóhó, október: ökörnyálhó. S szerinte rózsát hint a Nap, s a csillaghullásos Lőrinc az óesztendő utolsó napja, amikor az ócska csillagok lehukkanak... Az égi tüzecskéket, azok viszonyított elhelyezkedését, mozgását, érkezését és távozását, s a bennük rejlő szerencsét vagy balsorsot jobban ösmeri ő, mint a csillagászok... Pedig úgy-e bizony, se logaritmusa, se sextánsa, se kukcsöve nincs?... És mégis... De nem is mondok sokat vele... Mert aki239
