Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

hullámzó harcok idején a lelkipásztor hogyan vezette a menekülő falut nyugalmasabb terepre: hogyan vigaszait és erősített a romok között: hogyan mutatott szép példát a nemzeti összefogásra, amikor 1945-ben segített a falu gyümölcstermelő szövetkezetének megalakításában, és annak éveken át elnöke is volt. Balogh Judit a gyermekgyülekezet nevében verssel és virággal köszöntötte a jubilánst. Magyary Béla bicskei presbiter a szomszéd gyülekezet jókívánságait tolmácsolta. Lovrek Károly egyházügyi titkár táviratban küldte el üdvözletét. Az ünnepi ebéden sok szó esett a 30 évvel ezelőtt történtekről. A nagytiszteletü asszony elmondta, hogy a legemlékezetesebb mégis az az eset marad, amelyet pár éve »A hadvezér és a Nagymama« címmel egy riporter a sajtóban is közre adott. Az egész Mány - s így a parókia népe is - a pincékben lakott a front alatt, csak a nagymama nem volt hajlandó leköltözni. Sem a lövedékek elől, de akkor sem, amikor a szovjet parancsnokság költözött a papiakba. »Én itt éltem, itt is akarok meghalni!« - hajtogatta makacsul a szálláscsináló tolmácsnak. A konok öregasszonyról jelentést tettek a megérkező parancsnoknak. Ő benézett a néni szobájába, s amikor látta legyengült állapotát, orvosával megvizsgáltatta, majd tüdő- gyulladásából gyógyíttatta. Naponta adatott neki húslevest, bort, csokoládét. Esténként, amikor visszajött a hadszíntéren tartott szemléiről, hogyléte felől kérdezgette a nagymamát. Oly szívélyes kapcsolat fejlődött ki közöttük, hogy három hét múlva a nagymama féltő szeretettel és könnyes csókkal búcsúztatta a sok kitüntetéssel ékes, magas rangú tisztet és egyre várta vissza háború után. 1945 őszén a tolmács vissza is jött a mányi parókiára: »Most már elámlhatom, hogy a nagymama pártfogója maga Tolbuhin marsall volt, a III. Ukrán Front parancsnoka.« Csengenek a poharak, s a béke, az emberség, az örömszerzés szépsége tükröződik a szemekben.”

Az ÉLGÉP 1970. októberi, IV. évf. 10. számában megjelent Sóvágó Gábor: „A hadvezér és a nagymama” c. írás másolata.

Kiskunhalas város szülötte, Németh B. Mihály nyugdíjas lelkészként a Kelenföldi Gyülekezetben szolgált még 10 éven át, és az unokákkal gyarapodó, népes családja körében élete végéig hitben, szeretetben teltek napjai. Gyakran összejöttek a volt halasi „sziládys” diákok, hol a Benyovszky utcában Mihály bácsiéknál, hol Kálmán doktor úrék lakásában, vagy Berki Violáéknál Máriaremetén. Németh B. Mihályt nyugdíjas korában, 1997. március 15-én Mány község díszpolgárává választotta. Szerette szülővárosát, igaz magyarként élte életét. Édesapám mesélte, hogy gyermekkorában milyen

Németh B. Mihály református lelkész és Németh B. Lajos, 1995

206