Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Kiskunhalas. A szülővárosom
Fotó: Németh Buhin Lajos mányzatot illetően választók és választhatók is csak ők lehettek. A közös legelőket díjtalanul használhatták, birtokszerzésnél elsőbbséget élveztek. A társadalmi rétegződés második fokát - jogokban is - az irredemptusok jelentették. Lehetett földjük, házuk, melyért azonban a redemp- tusoknál csak alacsonyabb összeget tudtak fizetni. Nem rendelkeztek teljes körű jogokkal, a közföldekből nem részesülhettek, nem használhatták a közös legelőket, csak akkor, ha külön bérletet fizettek érte. Jelentős volt a zsellérek száma, ők politikailag jogfosztottak voltak. Nagyrészük beköltöző. Vallásukban is különböztek, lévén többségük katolikus. Ahhoz, hogy házat, földet, szőlőt vehessenek, lakosi joggal is rendelkezniük kellett, amit a redemptus réteg minden eszközzel akadályozni igyekezett. E jog előfeltétele a legalább 10 évi zselléreskedés volt valamelyik redemptus gazdánál... Igen gyakran utasítottak el jogos kérelmeket is, főleg, ha katolikusok voltak. Ezt a tanács megtehette, mivel nagy része a református egyháztanácsnak is tagja volt. Kivételt esetenként csak jó mesteremberekkel tettek, akiknek a munkáját nem tudták nélkülözni. A város társadalmi szerkezetében különleges helyet foglaltak el a nemesek. Helyzetük azért sajátságos, mivel itt nem álltak a társadalmi hierarchia csúcsán, ugyanis a redemptusok elsőbbsége érvényesült a születési kiváltsággal szemben is. A nemesek száma a redempciót követően emelkedett, mert több redemptus gazda szerzett, illetve kapott nemességet, de számukat a beköltözők is növelték. Az 1784-85. évi népszámlálás adatai szerint 225 nemesember élt Halason. Ez az egész Kiskunságban a legmagasabb arány volt. A földesúri jogaikkal nem élhettek, hiszen nem rendelkeztek jobbágyokkal. Személyüket tekintve adómentesek voltak ugyan, de jószágaik és birtokaik arányában kötelezték őket a közterhek lerovására. Ez sok feszültséget eredményezett. A tanács azzal utasította el az adómentesség iránti igényüket, hogy az adók elengedése a többi lakos terhét növelné. Sajátos volt a helyzete az úgynevezett inqilinusoknak, azoknak az idegeneknek, akik bevándoroltak, és letelepedési engedélyt kaptak. Személyi és anyagi jogaik nem voltak, házat, földet nem vásárolhattak. A kiváltságok visszaváltását követően a parasztság erőteljes rétegződése kezdődött el a XVII. század közepétől. Egy rétege gazdagparaszt lett. A törpebirtokosokat »fél- csípejű«-nek vagy »egykutyásnak« nevezték. A birtok nagyságát tekintve a kettő köA Harangos tó, 1940. Németh B. Ilona és Németh B. Lajos 18
