Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
Wernicke Michael és német unokatestvére André Solich Kiss Károlyné Németh B. Ilonával és Kiss Károllyal. A háttérben Németh B. Ilona falfestménye, 1986 Gyermekük: Wernicke Vivien Anikó (Szeged, 1987. dec. 17. -). Iskolái: 1994-1999 Szűcs József Általános Iskola, Halas. 2000- 2006. Bibó István Gimnázium Halas (német és angol felsőfokú nyelvvizsga). Zeneiskola furulya szak (1995— 2002). Vivien a nagy családi összejöveteleket versmondással, furulyaszóval színesítette. Felvételt nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre anglisztika szakra. A református egyház támogatásával 2006. szeptembertől Angliában, Wokingban dolgozott 10 hónapot, mint diakónus. Ifjúsági vezetőként problémás gyermekekkel foglalkozott. Vivien verseket is ír, köszöntőjét elmondta a családi esküvői vacsorán, Budapesten a Hotel AGRO-ban 2003. júl. 12-én. Wernicke Vivien: Tardi Edgár és Egyed Andrea esküvőjére (2003) Két tekintet a múltban összeért, S megérezték a percnek végzetét. Megérintette őket a hűs varázs, Még ég szívükben, mindig tűzparázs. Kimondani nem merték azt sosem, Mit éreztek és éreznek szüntelen. De most itt állunk mindannyian És boldogan halljuk szavaikban, Mit eddig egymásnak suttogtak, Féltve, titokban, egymás karjaiban. Életüket örökre összekötve, Vállalva a szerelem mindkét oldalát, Melyet talán, néha sötét felhők fednek, De a Nap sincs távol, hát pillantsunk odaát! Szeretnék szemedben könnycsepp lenni, Végigfolyni arcodon és meghalni az ajkadon. Szívedben gyémánt lenni, Veled lenni fényesen, csak éreznélek édesem. Szeretnék szemedben könnycsepp lenni, Felragyogni a fényben és elillanni a mélyben. Lelkedben élet lenni, vigyáznék Rád gyertyalángon, Hisz te vagy nekem minden álmom. Szeretnék szemedben könnycsepp lenni, Gömbölyödni csendesen, s párologni hirtelen. Bőrödön illat lenni, Bevonnálak teljesen és falnálak szüntelen... S majd évek múltán, újra szerelmet vallanak, S majd, ha unokáik megkérdezik, Az szintén gyönyörű lesz, szavaik, tán így hangzanak: Hogy létezik-e igaz szerelem, Akkor a nagyszülőkre emlékezve, Majd azt mondják: IGEN! 172 Wernicke Vivien