Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

baj nélkül, de baj ház nélkül is van. Azt mondják, minden kárban van haszon, de a haszonban is van kár.” Édesapánk szakmai kiteljesedéséhez szü­letett tehetségén, adottságain, szorgalmán kí­vül nagymértékben hozzájárult élete végéig szerető, hü társa, édesanyánk odaadása. Édesanyám nem kis feladattal, az öt gyermek nevelésével, a háztartási munkával foglalko­zott. Igazi családanya volt. Nem érdekelték a világi hívságok, a háztartás összes gondja, a gyermekek rendben tartása, boldogulása, le­kötötte minden idejét és erejét. Saját ellátásra baromfit nevelt, disznókat tartott, művelte a háznál lévő kertet. Amikor még nem volt mo­sógép, kézzel végezte a nagymosást fateknő- ben, háziszappant főzött, lekvárt főzött, kézi­munkázott, fonta a gyapjút a rokkán, kötött, varrt, bevásárolt. A déli harangszóra mindig elkészült a szerény ebéd, amit családi körben fogyasztottunk el. Vasárnaponként is, mire mi gyermekek hazatérünk a templomból, várt a terített asztal. Szüléinknek ritkán volt ideje velünk tartani az istentiszteletekre, mivel ők akkor is értünk dolgoztak. Az együttes nagy családi áhítatra Erzsi néninél ke­rült sor a nála tartott bibliaórákon, vagy a névnapi összejöveteleken, ahol a református lelkészek, hívőtársak is jelen voltak. Édesanyám katolikus vallású volt, ezért a katolikus templomba is jártunk. Ma is, ebben a gépesített világban sokat gondolunk rá, hogyan is volt szüléinknek, édesanyámnak ereje ennyit dolgozni? Bevásárláskor körbeszaladta a piacot, felmérte az árakat, utána ott vásárolt, ahol olcsóbban kapta a legjobb minőséget, mindig tudott alkudni és mindig volt egy-két jó szava az ismerősökhöz. A halasi piacra jellemző volt, hogy a nagypiaci napokon ott találkoztak egymással az emberek, elmondhatták örö­müket, bánatukat stb. Élénken élnek bennem a gyermekkori március 15-i ünnepek, amikor drága édes­anyánk ünneplőbe, magyar ruhába öltöztetett bennünket. Géza bácsi vasutas zenekara kora reggel 6 órakor puccparádéban, trombitaszóval ébresztette a városlakókat. Igazi „ünnep volt”. Ünnep a szívekben, lelkekben, az 1848-as szabadságharc emléke, nap­sütés, a tavasz illata, a bimbózó virágok hozták a tavasz üzenetét, a reményt. A házak és az ablakok nemzetiszínü zászlókkal, virágokkal voltak feldíszítve. Emlékezetesek voltak az évenkénti disznóvágások a családban, a nagynéniknél, kaptuk és adtuk körbe a finom kóstolókat. Névnapokon is összejöttek a testvérek, édesapám elővette a hegedűt és szólt a magyar nóta. jí Németh B. Lajos rajza Petőfi Sándorról 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom