Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
: Németh 1955-ben áthelyezéssel a Bácsmegyei Építőipari Vállalathoz majd, az Építési Minisztérium Lakóépülettervező Vállalathoz került Kecskemétre, ahol a Bácsmegyei Tanács Tervező Irodájában fejezte be tevékenységét. Közben Szegedre is visszatért. Nyugdíjazását követően 1965-1966-ban az ÉM Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa volt. Nyugdíjba menetelekor érzéseit papírra vetette: „Felejthetetlen időpont számomra 1964. augusztus 3. Állandóan hallom a fülemben »Határkő«. Szemeim előtt látom a körülöttem összegyűlt munkatársaimat, ki kissé mosolyogva, ki kissé elérzékenyültebb arccal néz rám. Mint a pergő film, úgy szaladtak a gondolatok agyamban. Belép az igazgató egy kis csomaggal a kezében, leteszi az egyik rajztáblára. Zsebéből egy kis cédulát vesz ki, arca kissé érzékenyükén megsápadt, majd a kis cédulára szépen megfogalmazott búcsúszavakat olvassa, úgy az ő maga, mint munkatársaim nevében. Pár perc, amíg a felolvasás történt, kifejezhetetlen érzés fogott el. Lábaim megmerevedtek, és úgy éreztem, mintha erőm lassan fogyna. Torkom összeforrott, elszorult, már előre féltem, hogy egy köszönő szót sem tudok kiejteni. Az igazgató szavai után néma csend uralkodott. Mindenki várta a hangom, de hiába. Eltelt vagy 30 másodperc, mire annyi erőt tudtam magamhoz venni, hogy megköszönjem mindazt, amit velem szemben munkatársaim és a vállalat vezetője tanúsítottak. Illett volna talán többet mondani, mint amit elmondtam, de azt a keveset is nehezen tudtam kiejteni. A kedves munkatársak és a vezetők is egyenként vettek búcsút tőlem, öleléssel és meleg kézszorításokkal. A terem lassan ritkult, majd csak a közvetlen csoportom, szobatársak maradtak. Mindannyian csendesen ültek le a munkaasztal mellé. A táskám már be volt csomagolva, készen állt. Még egyszer odamentem hozzájuk és meleg kézszorítással elköszöntem. A táskám kézbe vettem, mely sokkal nehezebb volt, mint azelőtt. Bekattant utánam a nehéz vasajtó, melyet most kétszeres erővel kellett magam után húzni. Megindultam lefelé a lépcsőn. Láttam a folyosókon siető embereket, akik a hivatásuknak megfelelő igyekezettel dolgoztak. Úgy éreztem, mintha mindenki tudná, hogy most én elhagyom a munkahelyem, és nem látnak többé. A Szécshenyi tér 5. sz. alatti lakásomon még összecsomagoltam és a házi kislányt megkértem, hogy hozzon nekem egy bérkocsit, mert sok a csomagom. Felpakoltam a Körösi Antal malmos és családja Fehértón, 1939 körül. Elöl ül: Balogh Jánosné Nagy Bíró Etelka (1921—), mögötte Körösi Antalné Monda Krisztina (1919—), áll Körösi Antal (1913-2003), mellette testvére Körösi Jenő (1918-1995), ül Monori Ferencné Monda Anna (1928-) Monda Krisztina húga, jobb oldalon ül Nagy Bíró Sándor (Etelka öccse) 106
