Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

képeivel lett népszerű a sajtóban. Négy évvel a párizsi díj után Palermóba hívták meg a díjnyertes fotográfusok 1962-es kiállítására, amelyen képét a világ legjobb fotójának választották. Azóta napjainkig negyvenegy albumot és könyvet alkotott, amelyeket a nyugati sajtó nagy elismeréssel fogadott: a „kamera filozófusa”, a „képnyelv atyja”, a „mesterfotográfus” - hogy csak néhányat soroljak fel kitüntető megnevezéseiből. 1964-ben Theodor W. Adomo nyitotta meg „Tézis-antité- zis...” című kiállítását. Tudomásom szerint a világ első fotó-freskóját is ő készítette.

Mindezt persze csak a későbbiek során tudtam meg róla. Első találkozásunkkor Köves csak azt árulta el, hogy zenész képzettsége és diplomája ellenére a fotográfiával foglalkozik, és egyetemeken, főiskolákon tart esztétikai előadásokat. Azért akart megismerkedni velem első hazalátogatásakor, mert olvastad múzsák testvérisége című 1966-ban megjelent esztétikai tanulmányomat, és örömmel tapasztalta, hogy azokat az elveket fogalmaztam meg ott, amelyeknek a megvalósítására maga is törekedett művészi munkásságában. Ilyen címmel egyébként ő is tartott szemináriumokat. Bevallom ez hízelgett hiúságomnak. Több mint harmincéves barátságunk ezzel vette kezdetét, ezalatt sokat beszélgettünk, vitatkoztunk eszmei rokonságunkról és - bizonyos részletkérdésekben -szembenállásainkról is.

Nem kívánom Köves munkásságának éltető és meghatározó eszméit ismertetni ehelyütt, megteszi ezt ő maga Absztráció című tanulmányában, amely olvasható ebben a kötetben is. Csak annyit jegyeznék meg, hogy amíg Köves számára

5