Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

A mai szemlélet bagatellizálja a „művészet” szó értelmét, a „művész” megjelölést - foglalkozásnak tekinti. A közepes és tehetséges festőt egyaránt művészként tisztelik. Műveiket - minőségüktől függetlenül - differenciálás nélkül műalkotásnak nevezik. Hány kritikus alkalmazza a jó és rossz művészet kifejezést? Felmerül a kérdés: van-e rossz művészet? A művészet fogalmának alkalmazása ma nem foglal magában minőségre vonatkozó kijelentést. Ennél fogva elengedhetetlen, hogy különbséget tegyünk a színvonalas művészet és a populárisán elfogadott „művészet” fogalma között, mely az alkotói teljesítmény széles skáláját foglalja magába a zsenialitástól a tudatlanságig.

Hogyan határozhatnánk meg a szellemi alkotó kifejezés magasabb színvonalának fogalmát? Talán úgy, hogy a művész személyes tulajdonságai vagy bizonyos általa virtuóz módon kezelt eszközök (konstruktív és integrált komponensek) segítségével, hagyományos vagy önmaga által keresett és felfedezett szabályok és törvények szerint képes elgondolásait kifejezni.

E kritériumok alkalmazásához el kell különíteni a magas szintű alkotásokat a népszerű és a kommersz művészet tárgyaitól. Az absztráció fogalma pontosítaná a korábban leírt folyamatot. Ez az 1972-ben született kifejezésem magyarázatot igényel. A szó első része nem az absztrakt szó fordítása (amely elvontat, elkülönítettet jelent). Nem osztjuk a szubjektív-formalista művészet teóriák véleményét sem arról, hogy a tárgyiasság leválasztásával kellene a szellemi magvat ábrázolni. Gyakorlatuk elkerülhetetlenül formalizmussá válik, amelynél a tartalom eltávolodik a tényleges szellemi magtól, és formává változik; így a tar11