Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
A vőfélyt a vőlegény apja fogadta, a régi nagy lakodalmakban 4 forint volt a bére. Híres régi dorozsmai vőfélyek voltak: Maróti Imre 1863-as születésű kisgazda, Kálmán Mátyás fuvaros (sz.:1880), Börcsök József (sz.: 1883) kisgazda évtizedeken át, Halasi József (sz.: 1885) téglagyári munkás, majd ugyanott volt éjjeli őr, Gulyás Sándor (sz.:1890) napszámos. A vőfély a lakodalom előtt egy héttel hívogatta a vendégeket, akiket a családfő cédulára írt föl, hogy senkit se hagyjon ki a vőfély. Mind a vőlegény, mind a menyasszony részére hívogatott. A vőfélyt a menyasszony díszítette föl, a hozzávalót is ő vette. A görbe vőfélybot fején piros és fehér művirág volt, erről két ágon ujjnyi széles piros és fehér pántlika lógott le 60 cm hosszan (a pirosak helyett néha kék). A kalap mellett művirág, nagy csokor, amely a félkalapot eltakarta. A kalap körül fehér, piros, vagy kék szalag volt. A vőfély fekete ünneplőjének bal mellén fehér (piros, kék, vagy más színű) „mejj-virág” mögül 15 cm széles kétágú szalag lógott le a fekete ünneplő csizma félszáráig. A legtöbb lakodalmat nagyfarsangban tartották, de volt lakodalom ősszel is, a borok megforrása után. Vasárnap és hétfő voltak a leggyakrabbi lakodalmas napok, ritkábban a szombat és a szerda. A lakodalomra „magyar bandá”-t fogadtak. A századelején közkedvelt volt Kocsis Imre bandája. Ez a banda citerás, vagy ha kellett, trombitás volt. Öt tagból állt: egy prím citera, két kontra citera, egy klarinét és egy bőgő. Tagjai: Kiss Imre citera prímás, Kocsis Imre klarinétos („klánétos”) és Gyuris Mihály bőgős. Egy sem volt cigány. Az „ágyvivés” 3-4 nappal a lakodalom előtt folyt le. Két kocsi ment érte, amelyeken a dísztelen vőfély, a vőlegény és néhány asszony ült. A menyasszonyos ház kapuját nem siettek kinyitni előttük. Kétszer-háromszor is ráfordultak a színes papírpántlikákkal földíszített kocsik a kapura, s ha kinyitották is, sokszor szalmakötél állta az utat. Erre azonban már ráhajtottak és elszakították. A kocsikon az „Este viszik a menyasszony ágyát” kezdetű dalt énekelték. A vőfély rigmussal beköszöntött és kérte a menyasszony ágyát. A menyasszonyos ház asszonyai „árulták” a holmit: kimondták az árát. A vevő asszonyok tarka tollakat húztak toliseprőből, mintha az ágyból húzták volna. Sopánkodtak: - „így elégítik ki a szegény menyasszonyt? Tyúktoll az egész!”- Folyt az alku, s közben egy-két pohár bor is elfogyott. Az „ágyvivősök” makacskodtak: - „Ennyit fizetünk, több nincs nálunk!” Az eladó asszonyok végül engedtek: - „Ne menjenek szegények a fészek nélkül!” Esteledvén megvendégelték őket kocsonyával, húslevessel és pörkölttel. Az esküvő ebéd után két órakor volt. Előtte a vőlegényes háznál és a menyasszonyos háznál is gyülekeznek a vendégek. Asszonyok vitték az üvegeket és ők kínáltak belőle, ők töltöttek a menetben is. A kialakuló gyalogmenetben elöl ment a díszes vőfély, kezében borosüveg, rajta a fonott kalács (a „kúcsos” elnevezés ismeretlen), utána a násznagy a feleségével, majd 4-8 koszorúslegény és koszorús82
