Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
kai szórakozott egész este. Hajnal felé mégiscsak jött, és mondta, hogy most már kéne mönni, kísérje haza. Ő kilépett a házból és egyedül ment haza, a lányt megszégyenítette. „Kocsmabálak” is voltak, regruta bál is. A 24 éves legény násznaggyal ment kérni szombaton. A lányos szülőknek egy heti gondolkodási idejük volt, és megüzenték a legénynek, hogy a következő vasárnap jöhetnek. Gazdagabb helyen két vőfény volt, egyik a vőlegényé, másik a menyasszonyé. Vállig érő botjuk volt, sokszor 5-6 tarka selyemkendő rajta, mellén szalagok meg nagy bukréta, így hívogattak együtt ketten. Borral kínálták őket. A nagyobb gazdák, akiknek 10-12 kocsira való násznépük volt, a vőfélyeket kocsin vitték hívogatni. A lakodalmak (esküvők) csak szombaton voltak. Az esküvőt délután 2-3 órakor tarották. A vőlegénynél délelőtt gyülekezett a násznép. Déltájt elmentek a menyasszonyos házhoz. A vőfély beköszöntötte a násznépet; a menyasszonyos háznál megebédeltek. A legények kimentek az udvarra. A lányok fölöltöztek, a menyasszony is akkor öltözött. A koszorúslányokat bent feldíszítették: hajadonfőit, jobb oldalán a hajon kis fehér virág. A menyasszonyon koszorú, fátyol és fehér ruha (régieknél sötétes ruha, nagy selyemkendő, szürke, kékrózsás, négy sarkon nagy rojttal). Ekkor szólítgatták a koszorúslegényeket: első, második stb. A kocsikat is földíszítették, lovakat, ustort, szerszámot, fejnél és hátán a hajtókarikánál befűzve kendő. Előállt a vőfély és kikérte a menyasszonyt a szülőktől; elbúcsúztatta a szülőktől, testvérektől, rokonoktól, lánypajtásoktól. A menyasszony csókkal búcsúzott mindenkitől, volt sírás, pityergés. Kocsikra ültek. Elöl két násznagy, a másodikon a menyasszony és a vőlegény, a harmadikon a vőlegény első koszorúslegénye, stb. Az úton szalmakötelet húztak a szomszédok, legények. Ha a lovak nem mentek neki, le kellett szállni elvágni. A menyasszony és a vőlegény kocsijának kerekéhez cserépedényeket dobáltak útközben az asszonyok, legények. Régen réztrombitások mentek hátul. A templomnál kiszálltak. Mindkét násznagy vitte a két-két literes üveg bort, rajta a kulcsos kaláccsal. Az egyik a papé lett, a másik a harangozóé. Szőrös kulacsban a jegyző is kapott bort. Esküvő után indultak a vőlegényes házhoz. A zene már ott volt és fogadta a menetet. A vőfély beköszöntötte a menyasszonyt. Rögtön táncoltak. Pár nóta volt és tánc. Körül már terítettek, kezdődött a vacsora. A vőfély leültette a vendégeket. A násznagyoknak sarokra, a feleségeik szemben, a vőlegény és a menyasszony, mellettük a koszorúslegények és a koszorúslányok. A vőfély tréfás rigmust mondott és az első tálat bevitte a násznagyoknak (levest), később pörköltet, kuglófot, rétest, „szalagáré”-süteményt és pörkölt tortát. A többit a koszorúslegények és a koszorúslányok hordták. A vőfély minden ételt megverselt. Vacsora közben tojást loptak a menyasszony alá és mikor észrevették, jót nevettek. Néhol összevarrták a vőlegényt a menyasszonnyal, babát loptak a meny63
