Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

Az esküvő után a násznép kocsikra ült és a vőlegényes házhoz hajtott. A zene, amely „rezesekéből állt, már korábban odaért és fogadta a lakodalmasokat. A kocsikról leszálló násznép 2-3 nótát táncolt, majd a vőfély beköszöntötte az újasszonyt, akit a vőlegény szülei csókkal és egy kerek kenyérrel fogadtak vagy hajas rongybabát adtak neki.

A menyasszony bemenetelekor egy szakácsasszony az ajtó fölött meszelni kezdett (régi szokásuk). A násznép terített asztalhoz ült és kezdődött a vacsora. A násznagyok a sarokban ültek a feleségeikkel, a nyoszolyó asszonyokkal, szemben velük az újpár a koszorúspároktól közrefogva. A vőfély fehér „mejjes kötényt” kapott; ő vette kézbe az első tálakat, s a szakácsasszonyok segítettek neki.

Étrend: Húsleves csigatésztával, birkapaprikás savanyúsággal (a birka feje a násznagy elé, a farka pedig a menyasszony elé került), hozzá kenyeret adtak és bort. Utána a sült baromfihús következett kaláccsal, aztán tejbegríz, majd tornyos cukortorta, amelyet mindig a menyasszony elé tettek le. A tejbegríznél bekötött kezű szakácsnőt hozott a vőfély, az ép kezében levesmerőkanál vagy tányér volt. A vőfély rigmust mondott az égési balesetről, a szakácsnő pedig a kanállal döf- ködte a vendégeket, hogy adjanak pénzt a gyógyításra.

Vacsora után a Himnuszt szokták elénekelni, majd folyt az iszogatás, mialatt a zene hallgatókat adott elő. Végül az asztalokat kicipelték és kezdetét vette a tánc.

Éjfél előtt megjelentek a „maskurások”, bekormozott arccal, rossz ruhákban. A vőfély bejelentette őket, és az összes vendégtől engedélyt kért, hogy beereszthesse az afrikai menekülteket. Engedélyre bejöttek, a zene az ő nótájukat játszotta. Külön nótájuk volt (nem tud rá emlékezni). Két nótát táncolhattak bárkivel, majd kaptak húst, süteményt. Ha ismerősök voltak, kint a kamrák táján megmosdottak, átöltöztek és újra bementek a mulatók közé. Ilyenkor külön vacsorát kaptak és mulattak, mint a többi vendég.

Éjfélkor következett a menyasszonytánc. A zenészek elé asztal volt kitéve, rajta tányér. A vőfély a két násznagyot a tányér elé ültette. A vőfély felköszöntötte a menyasszonyt, bejelentette a menyasszonytáncot, s az elsőt el is járta vele. Közben kiáltozta: „Eladó a menyasszony!” Aki táncolni akart a menyasszonnyal, az pénzt tett a tányérba, vagy ajándékot (edényt vagy ruhát) az asztalra. Végül a vőlegény a menyasszony koszorúja mögé tett pénzt, és mind a ketten kifutottak. A vendégek kalappal, ruhával csapkodták a menyasszonyt, hogy fia legyen. Utánuk kiabálták: - „Szaporodjatok, mint a csicsóka!”.

Kint a menyasszony átöltözködött menyecskeruhába, s így vitte be őt a vőfély a vendégek közé. Ekkor adták át neki a pénzt és az ajándékokat. Mindent kivittek és eltettek. A vőfély most mindkettőjüket bevezette és felköszöntötte őket, mint új párt. Ezzel kezdődött a „menyecsketánc”. A legények a menyasszonnyal, a lányok a vőlegénnyel táncoltak arra a nótára, hogy „Jaj, de csinos menyecske lett ebből a lányból!”

A menyecsketánc után az új házaspár süteménnyel és itallal kínálta a vendégeket. Ezt hívták „éjjeli ebéd”-nek. A mulatás és tánc során eljárták a „kispáma60