Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

két, ilyenkor reggeli, ebéd, vacsora volt, a szegényebbje délután 1 órára, ilyenkor csak vacsorát adtak.

Az esküvő reggelén a két fiatal külön-külön gyónt és áldozott, majd hazament. Itt már gyülekeztek a vendégek (ha egésznapos lakodalom volt), pálinkával, borral, kuglóffal és más kaláccsal kínálták őket.

Régen csak két koszorúslány volt, ezeket a „leány állította”. Közülük az egyik reggel átjött a vőlegényes házhoz, virágokat és szalagokat hozott, hogy földíszítse a társaságot. A vőlegény a bal mellére fehér mirtuszcsokrot kapott, kétágú, 30 cm hosszú fehér szalaggal. A vőfély újból megkapta a jelvényeit. A násznagy tenyérnyi „boti” fehér mirtuszt kapott a bal mellére. Násznagyul mindkét fiatal leginkább a keresztapát kérte fel, vagy jobbmódú rokont, aki költségeket viselt és ajándékot adott az új párnak. „Kinyúlt a násznagy, ha nem volt zsugori”. A vőlegény két koszorúslegénye is fehér mirtuszt kapott a bal mellére, de a vőlegényénél kisebb szalaggal.

A vőlegényes háznál összeállt menetet a vőfély vezette, kulaccsal az oldalán, mögötte ment a vőlegény a vendég koszorúslánnyal és a két koszorúslegénnyel. Utánuk a vendégek seregesen, hátul a násznagy. A menetet a 6-7 tagú tamburás magyar banda, vagy vidékről fogadott magyar fúvós banda zárta be. Magyar parasztos nótákat játszottak, amellyel a vendégek együtt énekeltek. A legények kurjongattak, s a menyasszonyra tréfás mondásokat kiabáltak. Kezükben borosüvegek voltak, s akikkel szembetalálkoztak, itatták. A vőlegény szülei otthon maradtak.

A menyasszony házánál az egész menet bement az udvarra. A vőfély bekö- szöntötte a vendégeket, mire a lány szülei betessékelték a menet elejét. Bejött a vőlegény, a násznagya (hátulról) és a koszorúsok. A kikéréshez előhozták a menyasszonyt.

Régente a menyasszonyt az anyja és a keresztanyja öltöztette. 1907 táján a menyasszonyok már mind többen és többen tértek át a fehér ruhára, korábban azonban „kevert színű” ruhát viseltek bordó, zöld és dohányszínű vékony szövetruhákat. Ráncos derekú, bokáig érő szoknyájuk volt, hozzá ugyanabból az anyagból „rékli”, gombos nyakkal. A váll buggyos volt és a karon a csukló felé elszűkült. Fűzős magasszárú fekete cipőt viseltek. A fejükön koszorú, régen fátyol nélkül, 1900-tól kezdve azonban már féllábszárig érő fehér fátyoluk is volt („slájer”).

A vőfély összeterelte az érdekelteket, és a vőfélykönyv rigmusaival megkezdte a búcsúztatást. A menyasszonyt félkarral átölelte, és akitől búcsúztatta ahhoz hozzáfordította. Az asszonyok sírtak-ríttak. A menyasszony kézcsókkal búcsúzott a szülőktől, a leánypajtásaival és az asszonynéppel összeölelkezett.

Ezután a vőfély összeállította a két ház vendégeiből alakított menetet. Elöl ment a vőfély, mögötte a menyasszony összekarolva az első koszorúslánnyal, azután a vőlegény a két koszorúslány között karonfogva, mögöttük a két násznagy, majd a vendégek seregben, végül a zenekar, ez azonban a templom közelében lemaradt.

54