Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak Bács-Kiskun megye középső részén

Nagysokára vége lett a sortáncnak. Ekkor az asszonyok kivitték a menyasszonyt, átöltöztették menyecskeruhába, kontyot kötöttek neki. Ennek a nótája volt: „Jaj, de csinos menyecske lesz ebből a lányból”. Pántlikás és pillangós fityu- lát tettek a fejére, amely lámpánál igen szépen ragyogott. A mulatozás „világos virradtig” folyt.

Másnap a vőlegény apja a „kis vőfény” által meghívta ebédre a nászuramat, nászasszonyomat és a komáit, amelyen a „kis vőfény” még virágos kalapjával vett részt (az „öreg vőfény” nem volt hivatalos). Ezt hívták „szégyenebéd”-nek vagy „nászebéd”-nek. Délután 4-5 óráig voltak együtt, néha daloltak is.

Az esküvő után délután* a kíváncsi asszonyok, akik nem voltak hivatalosak, elmentek a lakodalmas házhoz és ajándékul tálban vittek aszalt meggyet vagy más aszalt gyümölcsöt. A táljukba kaptak tésztakóstolót és kíváncsiságból táncoltak a menyasszonnyal és a vőlegénnyel.

A régi lakodalom Kecelen**

A legények és lányok ismerkedési és találkozó helye a vasárnapi és ünnepnapi kocsmai tánc volt. Tavasszal, nyáron és ősszel a kocsma udvarán, esőben sátor alatt, télen pedig bent a teremben folyt a mulatság. Két ilyen divatos kocsmája volt a községnek, az egyikben cigánybanda muzsikált, a másikban „kanalas”zene volt (tambura). A cigányok 7-8-an voltak, a „kanalas” 5-6 tagból állott. A rezesbandát, amely néha vidékről (Kiskunhalas, Kiskőrös) jött, nem szerették a keceliek A tánc a délutáni litánia után kezdődött. A legények nem voltak a litánián, hanem a kocsmában iddogáltak, szórakoztak és várták a lányokat, akik a templomból jövet a kocsmaudvarban gyülekeztek fél négy óra tájban („megvolt a külön helyük”). Mikor észrevették, hogy lányok már jönnek, a zene megszólalt az udvaron, a legények is kezdtek kiszállingózni az ivóból és a zene körül álldogáltak. Kacsintással hívták táncba a lányokat, aki ujjával hívta a párját, azt kinevették, hogy nem tud kacsintani. Ha a lány eltévesztette, hogy neki szólt-e a kacsintás és odament a legényhez, az azt mondta neki: - „Nem téged hívtalak” vagy „Nem neked kacsintottam”. A lány ilyenkor lehajtotta a fejét, és „szégyenformába visszament”. A legény tegezte a lányt, a lány azonban - „Ke, Pista bácsi”-t mondott, pedig csak 2-3 évvel volt fiatalabb. Kb. 1908-tól a lányok „magázták” a legényeket.

* Csatai Bálintné (75 éves) kiegészítése.

** Adatközlők: Szvetnyik Mihály (61 éves) volt hivatásos vőfély, kisgazda és felesége Patik Erzsébet (57 éves) keceli lakosok, Kalocsai út. 24. Kiegészítette Pásztor Ferenc (65 éves) kisgazda, volt „kanalas”népzenész. Gyűjtötte Szomjas-Schiffert György Kecel, 1954. július 27.

43