Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

7. Sápi Károly és Német Rozália lakodalma. Lajosmizse, 1930 The wedding of Károly Sápi and Rozália Németh. Lajosmizse, 1930

Esküvő napján korán reggel „gyovóntak” a menyasszony és a vőlegény. A vő- legényes háznál délután gyűltek össze a vendégek. Borral és kaláccsal kínálták őket, majd fölvirágozott kocsikra ültek, amelyek lovait is fölvirágozták és pántlikázták. Sokszor 20 kocsi is volt, borosüvegekkel és kulacsokkal fölszerelve. Énekelve, vagy csendesen haladtak a menyasszony tanyája felé.

Megérkezve leszálltak a tanyaudvaron, de a lovakat nem fogták ki. A vőfély beköszöntötte a vendégeket, akiket levessel, „birgepörkölf’-tel, kaláccsal, rétessel, cukortortával és borral kínáltak.

A vőfély kikérte a menyasszonyt és nagy sírás közepette elbúcsúztatta. A násznép kocsikra ült és a templomhoz hajtott. Az esküvő után a vőlegény meghívta a papot estére, hogy majd kocsit küld érte. A pap el is szokott jönni. Két-há- rom órát tölt a lakodalmon majd kocsin hazaviszik.

A templomtól az együttes kocsisor a vőlegény tanyájára ment. Mikor észrevették az érkezőket, a zene 100 méterre elébük ment. Régen csak trombitás banda volt 6-8 tagú, később cigány jött divatba. A vőfély beköszöntötte az új asszonyt, amely után egy sor tánc következett. A vendégek „létáboroztak”: padokat, üléseket szereztek, barátkoztak.

Vacsora következett, amelyen a vőfély lajbiban, hajadonfővel vitte az asztalhoz az első tálakat. Egyébként őt, aki rigmusokat mondott, „első vőfény”-nek hívták, mert a többi bokrétás legény a „második, harmadik stb. vőfény” és az „első vőfény”-nek segített az ételhordásban.

36