Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

3. Lakodalmi csoportkép. Szabadszállás, 1920 körül Wedding party. Szabadszállá s, c. 1920

A vőlegény szerezte a „nagy vőfény”-t a lány szülei pedig a „kis vőfény”-t, mert mindkét háznál volt lakodalom, saját vőféllyel. A vőfélyek külön-külön hívogattak a lakodalom előtt három nappal. A „nagy vőfény” a vőlegény vendégeit, a „kis vőfény” pedig a menyasszonyos ház vendégeit hívogatta. Illendően kínál- gatták őket a meghívottak.

A legtöbb lakodalom télen volt, farsang idején. Leginkább szerdára esett.

Mindkét vőfélyt a menyasszony díszítette föl. Kalapjukra kis „boti” virágot tűzött, kabátjuk baloldali gomblukából földig érő fehér (ritkán színes) szalag lógott három ujjnyi szélesen.

Az esküvő előtt egy héttel felvirágozott legények, a vőlegény koszorúslegényei 1 -2 kocsival elmentek a menyasszony ágyáért. A nagy vőfély vezette őket. Nem volt egyszerű a dolog, mert a menyasszonyos ház kapuját szalmakötéllel zárták el, amelyet a lovaknak kellett elszaggatni. A beállt kocsikra is vigyázni kellett, mert a háznép kihúzgálta a kocsiszeget és egyéb tréfákkal akadályozta az ágyvivőket. A menyasszony holmijára adásvételi alkudozás folyt. A nagy vőfély alkudozott a menyasszony apjával, közben öregasszonyok civakodtak a koszorúslegényekkel, megtréfálva őket. A menyasszony apja komoly pénzösszegért adta el a lány holmiját, amit a nagy vőfély kifizetett. A legények fölpakoltak a kocsikra és nagy nótaszóval elhagyták az udvart.

27