Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

A régi lakodalom Kiskunlacházán* A közös munkákon kívül több alkalom adódott, ahol a lányok és legények szóra­kozás közben ösmerkedhettek össze. Ilyen volt a „Csiga ide párom”-játék, a kocs­mai tánc vasár és ünnepnaponkint, a kukoricafosztás ősszel, a batyubál ősztől ta­vaszig és a kántálás december 31-én. A „Csiga ide párom”-at 15-20 legény és ugyanannyi lány játszotta a szabadban. Vasámaponkint délutánra a lányok átöl­töztek félünneplőbe és összesereglettek a temetőnél az útra (más adatközlők szerint a falu több helyén is folyt ez a játék). A legé­nyek már várták őket. Párosával (legény­lány) fölsorakoztak egymás mögött és kb. hat méterrel előttük szembe állt velük egy pár: a fogók. A fogók kiáltották: - Csiga ide párom! s erre az első pár szétválva szembefutott velük és kifelé leírva egy nagy kört, menekült a fogója elől. Ha el­kapták valamelyiket, az a pár a sor végére állt, a másik kettő pedig ottmaradt fogó­nak. Mikor a tehenek a legelőről visszajövet fölverték a port, a játék befejeződött és mentek a kocsmába. A „kocsmai tánc”-ra trombitás magyar banda játszott (Szabó István és Gulyás Sándor prímásokkal), régebben pedig hegedűs banda (L. Kovács István prímás alatt). Nemcsak legények és lányok, de fiatal asszonyok is eljártak a táncra. A férj kuglizott, majd jött a feleségéhez táncolni. A mulatság reggelig folyt. A lányokkal ott volt az anyjuk is. Legényháború nem is volt. Szerelmi féltés miatt egyetlen legényt szúrtak szíven a kocsmaajtóban 1901-ben. Őszi mulatság volt a „kukoricafosztás”. A gazda kezdeményezte, amikor oda­szólt a kukoricatörőjéhez: - „Estére aztán sok fosztót híjjá, lösz ám bor!” A kam­rában, vagy a gangon nagy halomban állt a kukorica, ezt ülték körül, sokszor ötve- nen is, még a tetejére is jutott fosztó. Üstben főtt a kukorica, amelyet nagy tálakon hordtak be. Kancsókban és kulacsokban adták a bort kézrőlkézre. „Had mönnyön az a nóta!” - biztatta őket a gazda. Itt aztán minden nóta előjött. Ha „fölfosztot­tak”, jött a tánc a citerazenére. Sok helyen maga a gazda citerázott. Vasárnap esténkint szokták tartani a „batyubálat”. A „Csiga ide párom” játé­kon 10-12 pár összebeszélt, hogy az egyik lányos háznál, ahol tág szoba volt, összejönnek táncolni. A lányok, vagy szüleik már szombaton sütöttek pogácsát, vagy rétest és ezt vitték magukkal. Mindnyájan befizettek és ebből vásárolták a bort. A tánchoz nyenyerést fogadtak, pl. id. Gáspár Istvánt, aki hegedűn is ját­* Adatközlő: Gudra Imréné Diószegi Julianna (75 éves), vőfélykedő kisgazda felesége, Kiskunlacháza, Völgyi út 20. Lejegyző: Szomjas-Schiffert György. Kiskunlacháza, 1955. július 18-19. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom