Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Andáné Vastag Andrea

Fotó: Tóth B. László ezekre. Máig emlékezetesek Fischer Anni, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső hangversenyei. Ezekre nem lehet nem emlékezni. Most, ahová szívesen me­gyek, oda viszem magammal a gyerekeimet és a di­ákjaimat is, így még nagyobb élményt jelentenek a kulturális programok. Legutóbb a Hegedűs a ház­tetőm láttuk együtt összekötve a Chagalle-kiállítás megtekintésével. — Mit szeret a könnyűzene területéről? — A jazzt, de minden mást is, ami értékes és leköt. Fontos, hogy információkat kapjak egy-egy mű által, különben nem tud érdekelni fel­színesen sem. Nincs rá időm. — A városban a nagyközönség elsősorban ágy is­meri, mint a Eorántjfy Zsuzsanna Yaimarakórus vezetőjét. Miértpont az ő nevét vették feli — Egyik énekkari társunk, Csányi Ágnes gimnáziumi kolléganőm javasolta. Lorántffy Zsu­zsanna személye példamutató. O olyan erőteljes asszonyi jelenség volt a múltban, akinek a szellemi­sége a jelenben is meghatározó. Mindannyian egyetértettünk a névválasztással. — Még a férfiak is? — Igen, mert Lorántffy Zsuzsanna törté­nelmi jelentősége vitán felül áll. Egyébként mi, nők vagyunk többen a kórusban — nevet. — Az énekka­runk már 25 éves. A kóruséneklés Szabó Gábor es­peres úrral indult az egyház keretén belül. A mosta­ni oszlopos tagok akkor voltak gyerekek, középis­kolások. Úgy vélem, hogy valami töretlenség, vala­mi folyamatosság van ebben a negyedszázadban. Engem Váczi Zita — aki most az énekkar mene­dzsere — hívott egykor tagjaik sorába, de egy idő­ben Hunyadiné Székely Márta és Szőke Antalné is dolgozott a kórus élén. Volt, hogy én hoztam mű­vet. Ami nagyon fontosnak tűnt, azt megtanítot­tam. Idővel egyre több feladatot kaptam, de nem gondoltam arra, hogy vezető legyek. Akkoriban még zongorát és szolfézst tanítottam Kiskőrösön. Azután férjhez mentem, gyermekem született, egy kicsit el is tűntem. — Nem tartja magát vezető egyéniségnek? — De. Mégsem érzem azt, hogy nekem ezt ki kell élnem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hatékonyabb vagyok, ha a háttérben mozgok. Vannak, akik nagyon ügyesen szervezkednek, és tudnak hatni emberekre, így hagyjuk egymást dol­gozni. Úgy gondolom, elég, ha csak a zenével hatok. — Un itt egy kis ellentmondást érzek. Egy vezető­nek mégis csak előtérben kell lennie... — Amikor kell, elöl vagyok, úgy hiszem. Nem kívánom én annyira a reflektorfényt. Szerin­tem tudok irányítani, vezetni, de a tagok között nyújtom a legtöbbet. Mindig vannak, akik viszik a zászlót. Nem kell, hogy én legyek az. — Számos helyen járt már a kórus itthon és kül­földön egyaránt. Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépé­seik a közelmúltban? — Minden évben sok lehetőségünk van ar­ra, hogy szerepeljünk. Erre és új célokra szükség is van, különben kicsit értelmetlenné válna a tevé­kenységünk, ami bizony olykor szolgai munkát is jelent. Újra és újra ugyanazt a problémakört járjuk be, és javítjuk a hibákat. Ez nem mindig nyújt örö­met maximálisan, boldogságot inkább csak az eredmény szerez. Többször felléptünk már Hala­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom