Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Gáspár Csaba
az volt a kikötése, ha elkezdtem az iskolát, akkor fejezzem is be. Nem akarta, hogy rászokjak, ha valami nem tetszik, akkor azt ott is hagyom. Miután 1990-ben letettem a szakmunkásvizsgát, rögtön felvételiztem Szegedre, a konzervatóriumba. Sikerült bejutnom. — Nem is dolgoztál a szakmádban? — Egy másodpercet sem. A konzervatóriummal párhuzamosan levelezőn érettségire készültem. Közben rengeteget gyakoroltam, de iszonyatosan görcsösen. — Ez a játékodon is érződött? — Olyannyira, hogy a tanárom mindig azt mondta: nem gyakorolok eleget, pedig napi öt órát trombitáltam. Annyira akartam mindent, hogy napról napra rosszabbul teljesítettem, végül harmadik év végén otthagytam a konzit. — Magad elől menekültél? — Méghozzá külföldre, Németországig meg sem álltam. Czár Attila barátom kint tanult egyházzenei szakon, én pedig megfűztem egy énekes lányt, Lőrinc Juditot, akivel jó kapcsolatban voltam, hogy jöjjön ki velem. Őt felvették a müncheni Richard Strauss konzervatóriumba, én meg zenélés helyett inkább kalandra vágytam, ezért továbbutaztam Dániába. A lány később küldött nekem leveleket. Azt írta, nem igaz, hogy tudok zene nélkül élni. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igaza van. 1994-ben visszautaztam Németországba. Münchenben találtam magamnak egy baby sitter állást. Ez lehetőséget adott arra, hogy gyakoroljam a nyelvet, és szabadidőmben készülhessek a felvételire. Bejártam a Richard Strauss konzervatóriumba, és órákat vettem. A tanárom azt mondta, ne aggódjak, ilyen teljesítménnyel megszerezhetem a diplomát. A felvételin viszont olyan lámpalázas voltam, hogy nem tudtam bizonyítani a vizsgabizottság előtt. Már nem is keseredtem el annyira, inkább elszánt voltam. Megérte: 1995-ben felvettek Düsseldorfba. Magyarországgal ellentétben ott arra is lehetőségem nyílt, hogy barokk szimfonikus együttessel muzsikáljak együtt. Rengeteget zenéltem, azért is meg akartam mutatni, hogy diplomás trombitás leszek. Ez az álmom ’99 decemberében vált valóra, de már korábban is tanítottam az evangélikus egyház harsonakórusának utánpótlásgyerekeit. Németországban hagyománya van an53 Fotó: Tóth B. László
