Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Bakó Katalin

ami tetszik nekik. De azt is elmondják, mit ne énekeljek, méghozzá két okból. Egyrészt nem szeretnek nagyon meghatódni, másrészt negatív emberi tulajdonságokról sem szívesen hallanak. Marcinál például tiltólistán van az elhagyott szeretőről szóló dalok nagy része.

— A gyerekek szerinted is a%t a szenei stílust szeretik meg, amit a szüleik hallgatnak ?

— Igen, mert az megy otthon a legtöbbet. Ügy gondolom, igaza van Berecz Andrásnak, amikor azt mondja: felesleges a tévé, a dübörgő zene, ha azt akarjuk, hogy azon az úton haladjon a gyerek, amit mi követendőnek és értékesnek tartunk. Ha az elején finoman irányítjuk az ízlését, akkor egy idő után valószínűleg már magától is nemet mond a gagyira. Nálunk a magyar népzenén kívül a blues, a jazz és a klasszikus zene a közkedvelt.

— Könyvtár svakon végeztél a% egyetemen, mégis honlapot s%erkes%tes%. Humán beállítottságú emberekre általában nem ez a jellemző. Hogyan fér meg nálad a régi és a modem világ együtt?

— Abszolút jól! Olyannyira, hogy a férjemmel a szüleim gyergyókilyénfalvi keresztszemeseket bemutató mintagyűjteményét feltettük az internetre. Az egyetemen tanultam honlap-szerkesztést, de én elsősorban a csángók és a Vass Lajos Népzenei Szövetség honlapjának tartalmi szerkesztője vagyok, ezt hozzá kell tennem. Úgy gondolom, hogy az internet is olyan, mint a tévé. Ha okosan használja az ember, akkor nagyon sok dolgot tanulhatunk meg.

— A Zenetudományi Intézet munkatársa is voltál. Milyen szakterületen dolgoztál?

— A népzenei archívumban dolgoztam dokumentátorként. Ez azt jelenti, hogy gondoztam a gyűjteményt, kapcsolatot tartottam a kutatókkal, a közönséggel. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (BME OMIKK) dolgozója vagyok. A napi munkámon kívül kiállításokat, koncerteket rendezek, és részt vettünk a Nagy Könyv programban is. A Vass Lajos Népzenei Szövetségben énekes műhelyt tartok Bodza Klárával, és rendszeresen zsűrizek.

— fut még időd a Táncháztalálkozókra?

— Arra muszáj, hogy jusson idő. Bár most már inkább a gyerekpásztorkodás van előtérben, mint a szórakozás. De ha van koncertfelkérés, akkor megyünk. A férjem, Újvári Gábor a Sültü zenekarban muzsikál, és én is tiszteletbeli tag vagyok ott énekesként.

— Működik még a Vándor Vokál és a Kontyvi- rág együttes?

— A Kontyvirág egyelőre szünetel, mert a tagok elfoglaltak. A Vándor Vokállal pedig már nem koncertezem. Az a tapasztalat viszont, amit velük szereztem a többszólamú éneklés terén, nagy kincs nekem.

— A féljed, a gyerekeid most már a fővároshoz kötnek, de rendszeresen jársz Halasra a szüléidhez Milyen érzésekkel vonatozol otthonról hazafelé?

— Erdély a hazám, de már nem élek ott. Ez nem jelenti azt, hogy nincs honvágyam, és nem fájt nagyon a kiköltözés, de csak úgy élhet az ember, ha a táj és a rokonok iránti sóvárgását elnyomja. Budapest nem egy élhető város, főleg gyerekekkel. Halas a közelmúltamat jelenti. Ha ideutazom olyan, mintha hazajönnék. De nem gondoltam még komolyan arra, hogy szeretnék visszajönni ide.

— A családi programok mellett közösségieken is részt veszel a városban. Kikel találkozol ilyenkor?

— Gyerekkönyvtári csoportos foglalkozásokra nyert a Kiskunhalasi Városi Könyvtár a 2004/2005-ös tanévben. Az ÁMK akkori harmadikosai vettek részt a Jeles napok a könyvtárban című rendezvénysorozaton. A jó kapcsolat azóta is tart a diákokkal és tanítójukkal, Venczelné Misán Györgyivel. Újabban a Boróka-házban szoktunk találkozni. Eddig arról beszéltünk, hogyan jelennek meg a néphagyományban a csodás lények; feldolgoztuk ezzel kapcsolatban saját félelmeinket; készítettünk farsangi busóálarcot; nemezeltünk; gyógynövény-ismereti óránkon teát főztünk, salátát készítettünk.

Tál Tászló

18