Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Vladár Károly

Fotó: Tóth B. László Dr. Vladár Károly fizikus, zenész Dr. Vladár Károly, a fizikai tudomány kandidátusa 1980. óta a Magyar Tudományos Akadémia Szilárd­testfizikai és Optikai Kutatóintézetének munkatár­sa. 1985-ben Akadémiai Ifjúsági Díjat, két évvel később pedig az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Gyulai Zoltán díját vehette át kiemelkedő munkájá­ért. Művei között azonban nemcsak rangos nemzetközi folyóiratokban megjelent tudományos közlemények, hanem hanghordozók is vannak. Vladár Károly életében a tudományok mellett a zene fontos szerepet tölt be évtizedek óta. A halasi kötődésű muzsikus kezdetben elektromos gitáron játszott, majd a népzene és a népi hangszerek felé fordult. A Magyar Dudazenekarral a nyár elején Franciaországban vendégszerepeit, júniusban a Hídünnep és a Budapesti Búcsú alkalmából a Láncúidnál játszottak. A külföldön is ismert és elismert együttesnek 2005-ben lemeze jelent meg Dudásom, dudásom, kedves muzsikásom címmel. Vladár Károly vendégzenészként közreműködött a Lyra együttes albumain. — Gimnazista koromban sok fiatalhoz ha­sonlóan én is rock együttesekben játszottam: gitároztam és énekeltem. Sutyinszky Jánossal és Rajnai Miklóssal muzsikáltam először olyan formációban, amelyik közönség előtt lépett fel. Aztán a Kentben Csorvási Zoltánnal, D. Nagy Lajossal, Jáger Zoltánnal és Szabó Imrével — meséli Vladár Károly. — Tizennyolc éves koromban leérettségiztem, majd elkerültem Budapestre. Egyetemre jártam, és azokban az években kezdtem el népi hangszerekkel foglalkozni. — Ha úgy nézgük, viszonylag későn... — Korábban is szerettem a népzenét. A Szűts-iskola zenei tagozatára jártam, ahol rengeteg népdalt tanultunk. A furulyát ott kezdtük hat­évesen. Nagyon jó énektanámnk volt: dr. Szombati Károlyné, Irma néni, neki igen sokat köszönhetek. Aztán a '70-es évek közepe táján találkoztam eredeti előadókkal, előbb hang- felvételen, aztán valóságosan is. Akkoriban megje­lent két négylemezes népzenei album. Azokat annyit hallgattam, hogy majd mind bele is ment a fejembe. Elmentem gyűjteni a Nyírségbe, Sárrétre, Baranyába idős adatközlőkhöz. Összeeszkábáltam bodzafából és gumimatracból egy dudát. — Ennyire megtetszett? — Varázslatos hangzása van, tánczenére termett, három sípja egymagában egy zenekar. Hallgattam lemezeken, nézegettem képeken, utánaolvastam. Még egy eredeti régi darabot is sikerült egyszer kölcsönkérnem, ami alapján elkészítettem a második dudámat, most már keményfából, de az sem lett olyan, mint kellene. A duda bonyolult szerkezet, készítése azóta külön szakma. Aztán vettem egyet 1990-ben, és az utóbbi 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom