Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Tóth B. László

— Angyalbőrbe is bújtál...

— Egyrészről, mint előfelvételis egy évet húztam le a seregben, másrészről meg Gát Gyurival forgattuk a sorozatot. Rengeteg élményem volt Bárdi Gyuri bácsival, Usztics Mátyással, Végvári Tamással, Szerednyey Bélával, meg a többiekkel is. A hadsereg mindent odapakolt, bizonyítani akart. Ez a rendszerváltás idején volt, addig csukva voltak a laktanyák.

— Tényleg mindent a feneketek alá pakoltak?

— Csak egy példa. Kint forgattunk Bicskén, egy átkelési gyakorlaton. Kiderült: a másodkamerám bent maradt a budaörsi laktanyában. Na, gondoltam, ebből nagy fejmosás lesz. A dilemmámat megérezte a hadosztályparancsnok, aki odarendelte a saját használatú harci helikopterét, és egy óra alatt megjártuk az utat.

— Ügy tudom, hogy még egy jelenetben is felbukkantál...

— Igen, nem tudták fizetni a túlóráinkat, ezért akit lehetett, beforgattak. Én egy jelenetben a rendezőt alakító Bodrogi Gyulának adtam egy kelléket két mondat kíséretében.

— Ha már a katonásdinál tartunk, kint jártál a kilencvenes évek elején Boszniában. Az valódi háború volt, valódi angyalbőrökkel.

— így van. Az osztrák televízió bérelt ki engem. Nem tudtam, mire vállalkozom, egyszer a 9-es stúdióban forgattunk, amikor egy operatőr megkérdezte, van-e údevelem. Volt, talán kalandvágyból, de nekivágtam. Kemény volt.

— Ez nem számított őrültségnek?

— Egy kicsit igen. Főként akkor, amikor megtudtam: elődömet meglőtték a tűzvonalban, és egy osztrák kolléga sem vállalta a munkát. Ott voltunk a tűzvonalban, és abban a szállóban laktunk, amiben Karadzsics boszniai szerb vezért szállásolták el. Egyszer lőtték a szerbek a bosnyá- kokat, aztán a bosnyákok a szerbeket, aztán minden fordítva. Pokoli helyzet volt, de jó lett a film.

— Jó lecke lehetett...

— Nagyon jó az, hogy ezt most elmesélhetem neked. Rájöttem: az orvlövészek miatt ott nem voltak hősök, csak szerencsés emberek, akik megúszták. Nekem is megvannak az eredeti felvételek, még most is hátborzongató, ha rágondolok.

— A majdnem utolsó reggelid történetére vagyok kíváncsi...

— Éppen reggeliztünk a szállodában, amikor megtámadták a hotelt, ágyútűz alá vették a muzulmánok. A pincér ledobta a csokornyakkendőjét, golyóálló mellénybe bújt, fogta a géppisztolyt, és ment a tetőre. Én is vele tartottam. Megúsztuk... Ádéptük a magyar határt, és a vámosok kérdezték, mennyi szeszt hoztunk magunkkal. Mondtam, nem erről szól a mese. Én pedig örömömben megcsókoltam a földet.

— Megváltoztatott téged az a sok szörnyűség?

— Elgondolkodtatott. Rádöbbentem, hogy putty, ennyi az élet. Onnantól kezdve jobban becsültem mindent.

— Visszatérve békésebb témákra, te forgathattad a városról szólófilmet, amit a televíziófőműsoridőben be is mutatott.

— Ezt tartom pályafutásom csúcsának. A Zene, Táj, Város című produkcióban engem bízott meg Czigány György és Baranyi Ferenc az operatőri feladatokkal. Hazai pályán dolgozhattam, az általam diktált maximumot is túl akartam szárnyalni. Ügy érzem a visszajelzésekből, hogy sikerült. Felért egy diplomamunkával.

— Azpn kevesek közé tartozol, aki dolgozhatott az Oscar-díjas operatőrrel, Koltai Hajóssal.

— Sir George Soltival készítettünk portréfilmet. Rengeteget lehetett tőle tanulni, ő is maximalista, mint én. De igazi úriemberként viselkedett mindenkivel. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Murát! Liliről én készíthettem halála előtt 40 perces életműfilmet.

— A pályafutásod szorosan kapcsolódik az üzleti vállalkozásodhoz

— 1984-ben alapítottam meg a Riporterfotó GMK-t. Rájöttem, hogy a minél jobb felszerelés beszerzését üzletileg meg kell alapozni. így is lett. Különösen szerencsés húzás volt bekapcsolódni a mobiltelefon-kereskedelembe.

— Ez abban az időben nagyon nehéz lehetett.

— A vakszerencse segített. Pesten vettem lakást, de kikötötték a telefont. Egy vonalra 8-10 évet kellett várni, nekem meg nem volt ennyi időm. Akkor jelentek meg az újságokban a 450-es rádió- telefonok. Emlékszem, 49.900 forintba került, de a lízing végén ennek ötszörösét kellett visszafizetni.

124