Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Andrási Gertrúd
tin napján éppen olyan hangulatban voltam, hogy meglehetősen kritikus szemmel figyeltem az akkori popzene alakulását, hogy mennyi olcsó és igénytelen dolgot el lehet adni. Miután kijelentettem, hogy ilyen rosszat én is tudnék írni, a többiek a szavamon fogtak a hecc kedvéért. Két óra alatt megszületett a Valentin című szám szövege, és fel is játszottuk. Ezzel neveztek be engem a zenésztársaim a Stella Artoisra úgy, hogy én nem is tudtam róla. A zsűrinek megtetszett. Hiába akartuk kigúnyolni a popzenét, még ez is jól sikerült. Én a Venus együttessel voltam egy kategóriában a versenyen. Engem a zsűri, a Venus zenekart a közönség juttatta tovább. A döntő idejére megváltoztattuk a gitárszólót, mert jazz szaktekintélyek is képviselték a szakmát. Legnagyobb meglepetésemre osztott harmadik díjat nyertem a Cotton Club Singers együttessel. Várták tőlem a lemezt, interjúkra hívtak, de én nem akartam belefolyni annyira, mert kissé reménytelennek ítéltem meg a helyzetet. Pláne úgy, hogy elkészítettük az albumot, és utána közölték a nagy kiadók: ez túl jó és progresszív zene, csak eladhatadan. Innentől úgy voltam vele, hogy ezért is inkább maradok komolyzenei zongorista. Abban a korszakban sokat tanultam, és most már szeretném professzionálisan is megvalósítani az elképzeléseimet. — Milyen szerepet játszott életedben a diák- syget? — A Stella Artois verseny után két egymást követő évben is hívtak minket zenélni. A blues színpadon játszottunk hihetetlen időben hajnali fél 4-kor a Tóth Bagi Band-del, de nagy sikerünk volt. — Milyen volt a közönség? — Gondolhatod... Mindenki jól érezte magát, de komolyzenét ott igazán nem lehet játszani. A sziget nem arról szól. A fellépéseinken Tátrai Tibor volt a vendégzenészünk, ő a lemezünkön is játszik. Jó párszor koncerteztünk a Tátrai Band és az Edda előzenekaraként. — Akiket mindig visszavárunk rímmel a helyi Zeneiskola rendszeresen szervez hangversenyeket... — Az utóbbi két évben, miután ritkán voltam itthon, nem nagyon tudtam játszani, de ettől függetlenül az utóbbi tíz-tizenöt évben többször koncerteztem Halason. Úgy gondolom felelősség az, ha az ember hazajön, és a szülővárosában játszik. De én itt mindig önfeledten zongoráztam, mert éreztem, hogy ismernek és szeretnek. A zeneiskola hangversenysorozatát nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom. Jó a városnak is, ha tudja, hogy mi történik a neveltjeivel. Most már elég sokan játszunk kint, külföldön. Ez egyfajta láthatatlan diplomatatáska a hónunk alatt, amivel a város, az ország hímevét öregbítjük. Fontosnak tartom, hogy ebből ne csak én profitáljak, hanem azok is, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy idáig el tudtunk jutni. — Milyen érzés visszatérni a városba kozmopolitaként? — Ez egy érdekes kérdés — nevet. — Az a helyzet, hogy én itt születtem, itt éltem 13 évet, és utána szinte csak hazaszállingóztam. Most kezdek újra barátokra találni. Most kezdem újra felfedezni azokat az embereket is, akiket itt hagytam anno. Én nagyon jól érzem magam Halason, hazajárok. Amikor pár hónapig itt vagyok, velem csak jó történik. — Mi történik veled Finnországban ? — Állást kaptam egy nemzetközi iskolában, ahol zongorát tanítok. Eközben vannak koncertjeim kamaracsoporttal és szólóban is. Helsinkiben március 26-án zenekarral adhattam elő Mozart Esz-dur KV 271 Nr. 9 zongora- versenyét. Tavasszal részt vettem a lipcsei Nemzetközi Bach Verseny válogatóanyagának DVD- felvételén. Augusztusban pedig Sári Tímeával egy New York-i mesterkurzusra készülünk, melyet a híres Julliard School rendez. Pál László 12
