Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Szalai Pityu
— Csupa hasion: azt csináltad, amit szerettél... — Nagyon kellemes évek voltak. Szórakoztam és szórakoztattam egyben. Mindenféle zenében volt részem bőven. — Kamaszkorom emlékei köpött turkálva, kb. ide datálható a Gold Timers. A Pos^i legendákat mesélt erről, és ahogy én emlékszem, nem volt semmi banda. — Korábban az volt a nevünk, hogy Alkalmi Vétel, ebből lett a Gold Timers. Németh Buhin Laci, Boldizsár Peti, Prácza Zoli, Bende Béla, Jáger Kapa, Posztobányi, Horváth Agika és én. Egyszer még az Old Boys-ot is lejátszottuk a Petőfi Csarnokban. Megmutattuk, hogy mit tud a vidék... — Eddig pályafutásod és életed szépségeiről beszélgettünk, azonban volt egy olyan időszak, amikor az életed is veszélyben volt. Mesélsz róla? — Persze. A Vízmű Klub előtt sörözgetett az a fazon a barátjával, aki éppen fél éve tartozott nekem egy komoly összeggel. Nem volt hajlandó megadni, én odaléptem hozzá, és kicsit hátba- vertem. Hátrafordultam, ő meg fejbe vert egy sörösüveggel. — Ez majdnem az életedbe került.. — Több műtétem volt, a jobb kezem csuklórésze részlegesen megbénult, leszázalékoltak. — Mi lett a támadóval? — Úgy tudom, vádalkut kötöttek vele, feldobta néhány társát, így ezt az ügyet elejtették. — Magad alatt voltál? Se gitár, se zene... — Mindenki biztatott, hogy rendbe fogok jönni. Persze én tudtam, hogy nem és nagyon magam alatt voltam. Kettétört valami, hívtak ugyan énekelni más zenekarokba, de én alapvetően zenész vagyok. Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, talpra kell állnom. Azzal, hogy a sebeket nyalogatom, nem oldódik meg semmi sem. Vettem egy komoly szintetizátort, és nekifeküdtem a gyakorlásnak. Éjszakákon át ismerkedtem a hangszerrel, egy kézzel gyakorolgattam. Sikerült. Megjelent két lemezem, és most csináljuk a harmadikat. — Kikkel is? — Jesző, alias Jeszenszki Zoli nagyon sokat segít nekem. Baromi jó gitáros és nagyon jó ödetei vannak. Sutyinszki Jerry János, Boldizsár Peti, Kovács Sanyi, Horváth Ági és Sebők Jucus pedig még nagyon sokat tesz hozzá. Négy szám már majdnem készen van, a hangulata hasonló lesz az első kettőéhez, lesz egy kicsi country, rock, blues. — Van rá időd? — Erre mindig szakítok. Látod, itt van berendezve egy kis stúdió. Este 11 óránál előbb sohasem végzek, négy egység zárásánál kell ott lennem. Amikor ide visszaérek, egy pohár bor a billenytűk mellé, és kezdődik az alkotómunka. — Rengeteg fecni van előtted a borospohár mellett. .. — Igen, ha valami eszembe jut, gyorsan lefirkantom. De egy csomó minden megvan a fejemben is. — Ahol most beszélgetünk, az a legújabb „szerelem”, a V2. Már a neve is nagyon talányos... — Pedig semmi turpisság nincs benne. Ez a Vízmű Klub 2. — Tényleg láttad mostanában a klubot? — Nemrégen voltam egy ebéden a Tölgyfában, megnéztem. Ugyanúgy áll, mint ahogy én otthagytam. Ezt az új helyet sokáig keresgéltem. Olyanra akartam megcsinálni, mint amilyen az eredeti volt. Az alap adott volt, itt talán több a hely. Zenekarok ugyanúgy jöhetnek, nyitva van nekik is az ajtó. jáger Eevente 110
