Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Sebők Judit
Lehet, hogy népszerű műfaj, de csak egy bizonyos körben. A Lyra nem slágereket ad elő, hanem megzenésített verseket. — Aki eljár városi rendelvényekre, kiállításokra, nem valószínű, hogy nem ismeri a lyrát... — Szerinted jártam én akkoriban kiállításmegnyitókra, múzeumba vagy ide-oda? — Fiyek szerint nem, de később fordult a kocka: saját kiállítással is előrukkoltál... — A lovakat, a lovaglást nagyon szeretem. Tűzön-vízen át kitartok mellettük, nagyon fontosak az életemben. Mivel rajzolni is csak lovakat szeretek, a kiállításom tárgyát is ez képezte. Eljött az idő, amikor fontosnak tartottam, hogy lássa a közönség a képeimet. — Jellemző, hogy új formáit keresed a szereplésnek? — Igen, általában meg akarok felelni minden új kihívásnak. A Lyrára is azért mondtam igent. Pár nappal később tudtam meg, hogy a zenekar szinte könyvtárnyi mennyiségű kottával rendelkezik. Első nekifutásra „csak” 30 dalt kellett megtanulnom. Egy hónap múlva volt az első „bevetés”, és a fellépés rendkívül jól sikerült. Tetszett, hogy nem kell üvöltözni. Felüdülés volt nekem, hogy szép dallamokat lehet szépen énekelni értelmes szöveggel. Le voltam nyűgözve. — Hogyan dolgoztad fel magadban, hogy a közönség összetétele eltért a korábbitól? — Kezdetben úgy gondoltam, hogy „elvetemült” művészalkatok ülnek a nézőtéren, de szép lassan megismertem őket. Rájöttem, hogy ugyanolyan emberek, mint én. Csak az elején volt furcsa. Nem volt szokatlan, csak érdekes. Amikor operát énekeltem, akkor is a kultúrnép hallgatta a műsoromat. Biztatást adott, hogy sikerünk van, jók a visszajelzések, gratulálnak, verseket ajánlanak. A rockzenekarnál sötétben, füstben nem sok mindent lehet leszűrni. Ordítanak. Jól van... — Apropó, dohányfüst. Te is egyik cigiről a másikra gyújtasz■ Egy rockénekesnő hanga ettől ércesebbé válhat, de te „lyrázpl". Nem vettél észre semmi változást? — Tényleg sokat dohányzom. Elég korán rászoktam. Amikor eljártam énekelni, Lilla néni azonnal kiszúrta. Ha reggel a büfében elszívtam egy szál cigarettát, délután 4-kor is észrevette, és hazaküldött az énekóráról. Azt mondta, ha így állok a dolgokhoz, akkor ne menjek többet. Beijedtem, évekig nem is gyújtottam rá. Később a rock and roll életvitelből adódóan újra dohányozni kezdtem. Én úgy érzem, hogy ez nem sokban befolyásol. Annyi az egész, hogy az évek folyamán talán mélyült a hangom. Lehet, hogy tíz-húsz év múlva már Horváth Charlie-t fogok énekelni... — Eddig három CD-tek jelent meg és a Lyra- szjorifolytatódik. Mit látsz még az együttesben? — Nagyon sok mindent. Csorvási Zoli 1976. óta vezeti a Lyrát, és rengeteg csodálatos dal van még a tarsolyában. — Szeretnél országosan ismert énekesnő lenni? Látsz esélyt? — Esély mindig van, de nem tudom, hogy mennyire szeretném ezt a rohamot, amiben az élvonalbeli énekeseknek, zenészeknek részük van. Szerintem ez nekem sok lenne, mert én ragaszkodom a családomhoz, a városomhoz, a hobbijaimhoz, a saját életemhez. Azt hiszem, nagyon sok mindenről le kellene mondanom az ismertségért cserébe. — Hajlandó lennél azért változtatni, kompromisszumot kötni, ha egy kiadó kéme rá? — Nem tudom. Még sohasem voltam főállású énekes. Szerintem nehezen egyezkednék. — Olyan országos televíziós vetélkedőn, ahol élőben énekelhetsz; n*ncs kedved tesztelni magad? — Kétélű a dolog. Egyrészt tudom, hogy nagyon tehetségesek, de úgy érzem, faragják az egyéniségüket. Nem örülnék, ha dalokat adnának nekem. Másrészt félek a megméretéstől. Engem itt, kisebb körben nagyon jó énekesnek tartanak. Ha esedeg megkérdezné tőlem a szakmai zsűri, hogy mit keresek ezen a pályán, akkor lehet, hogy elbizonytalanodnék. Ha nézők milliói előtt azzal szembesítenének, hogy mégse vagyok olyan jó, az nagyon rosszul esne ennyi sikeres év után. — Megint előjött a kamaszkorifélelem? — Megint, mert nagy dolog lenne a tévében szerepelni. Akkor nem száz ember nézne. — Ha viszont a tehetségedet igazolnák, nagot fordulhatna az életed. — Az meg az egomnak nem kellene. Ez sokrétű kérdés, maradjunk annyiban, hogy nem merném megcsinálni. Tál László 98
