Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás

dékosan teszik azt, hogy a Tsz-nek az áruját leminősítve veszik át az ilyen személyek.”52

Az előbbi harcias megnyilvánulások ellenére a balotaszállási kommunista párttagság egyébként saját magát sem tartotta szervezettnek, aminek okát leginkább abban látták, hogy: „Pártunk tagjai annyira szétlaknak tanyákon, hogy a tagdíjfizetést a gazdasági felelős nem tudja megvalósítani.”53 Valójában nyilván számos más oka lehetett a helyi pártalapszervezet viszonylag kisebb súlyának. Ezek közé sorolhatjuk elsősorban azt, hogy a kommunista agrár- és társadalompolitika sokat ígért - főleg a távoli - jövőre vonatkozóan, de ugyanakkor alig vagy semmit sem nyújtott. Azt legközvetlenebbül ekkoriban az elviselhetetlen beszolgáltatás, begyűjtés és egyéb erőszakosságok formájában tapasztalták meg a balotaszállásiak is. A politikai érdekérvényesítést ebben a térségben pedig korábban elsősorban a Kisgazdapárt töltötte be, amelynek maradék, egykori tagsága, az üldözés ellenére bizonyos mértékű szolidaritást mutatott. A kommunista Magyar Dolgozók Pártjának balotaszállási szervezetének 1954-ben mintegy 20-25 fő tagja lehetett. Egyes állítások szerint korábban 180-an voltak. Ha ez így volt, akkor a létszámcsökkenés annál látványosabb.54 A gyűléseken való részvétel bizonyos mértékig fokmérője volt a lojalitásnak, ez alapján azt lehet mondani, hogy a balotaszállási párttagságnak sokszor közel 40%-a hiányzott az összejövetelekről.55 Pagács János párttitkár 1954-ben a járási pártbizottság képviselője előtt tartott beszámolójában így értékelte a helyzetet: „a tagság, de elsősorban a vezetőség , szerepét félreértve, sokszor a tanács szerepét vette át, helyette végezte el a feladatokat. Ezzel nem elősegítette a tanács munkáját, hanem rontotta. Nem tartotta fönn kellően a kapcsolatot a MNDSZ-el56, mely időközben teljesen szétzüllött. Rosszul viszonyult tagságunk az oktatás kérdéséhez. Tavaly a középfokú szemináriumban a tagság 50%-át kellett volna bevonni, ez helyett csak 15%-át sikerült bevonni.” Az előbbi mondatok is illusztratív módon igazolják, hogy a pártállam mit jelenthetett egy-egy településen, mindenekelőtt azt, hogyan fonódott össze a pártvezetés a tanácsival. Rajkai Ferenc véleménye szerint a balotaszállási pártalapszervezet „egy helyben topog”, „fogy a tagság, mert igen sok elvtárs nem tartja szükségesnek a taggyűlésekre való eljövetelt. Az új tagkönyv kiadásánál pedig 3 tag is visszautasította a tagsági könyvét.” A helyi fiatalokról a következőképpen nyilatkozott, hiányolva a pártbeli aktivitásukat: „A szocializmust nagyobbrészt a mi fiataljaink fogják élvezni és ők a távollétükkel tüntetnek. DISZ-fiataljaink57 azt hiszik, hogy az egész ténykedésüknek abból kell kimerülni, hogy táncokat és bálokat rendeznek.”58 Az ilyen megnyilatkozások szintén ismétlődőek voltak, amelyek mögött persze érdemes tekintetbe venni a nemzedéki különbözőségeket. Nem ismerjük a párttagság korösszetételét, de feltételezésünk szerint az 1950-es évek fiataljai rendszerint nem értették meg az idősebb kommunisták korábbi motivációit, ami őket a pártba vitte. Mellesleg ekkor még sem a pártnak, sem DISZ-nek Balotaszálláson nem volt helyisége.59

A marxista-leninista ideológia ateista jellege ellenére a gyakorlatban Balotaszálláson sem volt ritka, hogy a párttagok - családjuk révén - nem szakítottak teljesen az egyházzal. 1954 júniusában például ismét ez a kérdés szerepelt napirenden. Az egyik párttag „kérte a párttagok segítségét, hogy a mostani iskolákban megkezdődő hitoktatásra való beiratkozásnál a párttagok gyermekeiket ne írassák be és győzzék meg a többi dolgozókat is a vallás helytelenségéről, az általa tanított tanok hamis voltáról. Hitoktatás kérdésében a tantestület egységesen állást foglalt és a tanítók jó mun195