Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században
Balota és Göbölyjárás 19. századi fejlődésére a népesség alapján (4. táblázat) elmondható, hogy az adatok által vizsgálható időszak kezdetén (1835) a két határrész közel hasonló nagyságrendű (Balota: 181 fő; Göbölyjárás: 155 fő), viszont a 20. század elejére (1910) Balota lakossága nyolcszorosára (1483 fő), míg Göbölyjárás csak háromszorosára (491 fő) szaporodott. A 20. században a különbség tovább növekedett. Természetesen itt figyelembe kell venni, hogy Balota nagyobb területű. A felekezeti megoszlásról elmondható, hogy Balota a kezdetektől a római katolikusok többségét mutatta a reformátusokhoz viszonyítva (1835-ben 127 katolikus 70,2%), Göböly- járáson csak az 1890-es években kerültek többségbe a katolikusok. A katolikusok aránya döntő többséget mutat mind a két területen 1901-ben (Balotán 1058 fő 85,2 %, Göbölyjáráson 126 fő 56 %). Balotán a római katolikus népesség többsége abból ered, hogy túlnyomó részben katolikus vallású szegedi családok települtek a pusztára. A népesség időleges csökkenéséhez és jelentősebb növekedéséhez figyelembe kell venni, hogy 1855-ben, 1873-74-ben kolerajárvány volt, ill. az 1879-es szegedi nagy árvíz után sokan költöztek a halasi határ Szegedhez közeli részeire.62 Az 1891. januári népszámlálás adatai szerint Balotán 145 háztartásban 509 férfi és 422 nő, összesen 931-en laktak. Göbölyjáráson 33 háztartásban 127 férfi és 100 nő, összesen 227-en éltek.63 1890-ben Kiskunhalas népessége 17138 fő volt és összesen 1193 tanya létezett. A lakosság 7,4 %-a élt ekkor Balotán és Göbölyjáráson. Ugyanakkor a halasi tanyák 15%-a állt az említett két pusztán.64 54 10. Kiskunhalas határtérképének dél-keleti része, 1864. Halácsy Miklós térképe
