Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században
Térkép: Szakály Ferenc 2000. 6. kép alapján A háborúk és járványok általi megpróbáltatások hatását jól mutatja a település népességének 1679-1739 közötti stagnálása. Halas népessége 1679-ben 1495, 1699-ben 954, 1715-ben 963, 1720-ban 1818, 1739-ben 800 fő. A háborús veszteségek mellett járványok okoztak nagy csapásokat: 1679-ben jelentős pestis; 1703 nyarán halandósági krízis; 1709-ben súlyos pestis (1300 főt pusztított el); 1739 az utolsó nagy magyar- országi pestisjárvány (956 fő halt meg néhány hónap alatt). Tooth János, a város első történésze joggal használja a korszakkal kapcsolatban a „zűrzavaros és nyomorúságos idők” kifejezést.27 A török kiverését követően Pest-Pilis-Solt vármegye vezetése visszaköltözött Pestre és megkezdte területének újbóli megszervezését. Ezzel egy időben különböző nemesi családok is megújították igényüket a területek földesúri függésbe kényszerítésére. Halas város e törekvésekkel szemben a nádornál keresett védelmet. Esterházy Pál nádor 1689-es oltalomlevelében Halast a Kunsághoz tartozónak ismerte el, majd 1693-ban hivatalosan is a Kiskunsághoz csatolta.28 Halas és pusztái 17. századi természetföldrajzi környezetét, gazdasági és társadalmi helyzetét az 1699. évi összeírásból ismerhetjük meg legjobban. A jászok és kunok 42 3. Balota a Halas által bérelt puszták között a 17. században \ Halas külső puszta-övezetének határa ~ Puszta, amelynek használatáért Halas a 17. században fizetett Az utóbb Halas határába olvadt puszták határa Az utóbb Halas határába olvadt puszta, amelynek 17. századi bérletéről nincs adat
