Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Száraz Csilla: Balota története a kezdetektől a késő középkorig
Csólyos, Csengek) félkörívben veszik körül Tázlárt, Kötönyt, Bodoglárt. Az előkelők sírjai és azok elhelyekedése a betelepülő kunok korai megtelepedésének rendjét rajzolják ki. A kirajzolódó kör a nomád tábort, az ún. kerektábort modellezi. Horváth Ferenc szerint a térképre vetíthető sírok kivétel nélkül a betelepülő kunok első, vagy második nemzedékének a hagyatékai és a 13. századra keltezhetőek. A balo- taszállási sírt ő is a 13. század közepére datálja.81 A falu nevének említése egy 1493-as oklevélben történik először. A történeti személynévanyagban ismerünk egy Baltha nevű kunt, aki a XIV. század végén élt. Baltha fia Lajos 1423-ban Szombatszállás és Buzganszállás kapitánya volt. A kun szállásnévadási szokások ismeretében lehetséges, ámde nem bizonyítható, hogy az 1423-ban Szabadszállási kun kapitányként szereplő Baltha volt Balotaszállás névadója.82 Balotaszállás területén a késő középkorban is tovább folyt az élet. Több késő középkori faluhely is ismert. A Kőhalomon és környékén sem történt ezt másként. A lelőhely minden bizonnyal azonos, azzal a középkori templommal és a körülötte elterülő temetővel, melynek 42 sírját 1937-ben Szabó Kálmán tárta fel. A későközépkori megtelepedésre a 9, 17, 32,36. lelőhelyeken talált cserepek is utalnak. A Zöldhalom (6. lelőhely) környékén, Dienes István megfigyeléseire és az általa gyűjtött leletekre alapozva, középkori templom is állhatott. Méri István feljegyzéseiben Templomhegynek is nevezi a helyet. Révész György leírásában is találunk fontos utalásokat, adatokat: „Balotán a közép és nyugati részen több féle magyar pénzek is találtattak, jelesen: II. István, II.Géza, Kálmán, II. László, III. Béla, Imre, IV. Béla ezüst és rézpénzei, Róbert Károlyé, 1-ső Lajosé, lánya Máriáé” A Kőhalomtól DK-re mi is találtunk későközépkori töredékeket, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a Kőhalom környékén a késő középkorban is folytatódott az élet. A Gyenizse-féle föld leírásánál is találunk erre utaló nyomokat: Ott „nagy térségben lakóhely volt... sok csont, cserép, kő találtatik... balta, vasbuzogány, gyöngyszemek, gombok, csat és rézdarabok, sarkantyú, kő és vas golyó darabok, égett üszők között csontok, összeolvadt réz, -egy halomból kard darab aranyozott metszéssel, több helyen ember hullák, különösen egy nagy hullája között egy nagy fejes rézgyűrű, melybe metszve egy kard és zászlócsillag, éppen ott 2 drb. II. Lajos pénze is, itt hihetően a török hamvazott.”83 A lelőhelyről Pesty Frigyes Helynévtárában is olvashatunk.84 Nem vitás, hogy itt templom és a körülötte lévő késő középkori temető nyomait vetette fel az eke. Sajnos a lelőhely beazonosításakor csak faszéntöredéket, és égett csontokat találtunk. Problémás dolog azonosítani, hogy ezek közül a faluhelyek közül melyik is lehetett az oklevelekben említett Balotaszállás falu valójában. A felsorolt késő középkori lelőhelyek közül a templomos helyek jöhetnek elsősorban számításba. Pálóczi- Horváth András 1989-es (tehát a szisztematikus terepbejárások előtt íródott tanulmá11. III. Ioannész Vatatzész nikaiai császár (1222-1254) arany érem elő- és hátlapja. Balotapuszta. Magyar Nemzeti Múzeum 1893/102. Ö. Kovács - Szakái 2000. 13. színes kép alapján 31
