Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Ficsór Gyula: Balotaszállási emlékezés
lyukat hagyott volna a rajzpapíron). Csikszit nem lehetett ilyen könnyen átvágni. Ő tudta, hogy az előbbi krumpli rajzművészből nem lehet mindjárt tökéletes kört rajzoló művész, és jól meghúzta érte a pajeszt felfelé és lekent hozzá egy kis művészi pofont. A természetrajz egy kicsit jobban ment. Emlékszem, rajzoltuk és tanultuk a virág részeit. A legfurcsább ezzel a természettannal a tanárnő volt. Ő is szigorú volt, mint a többi, de nem bántott senkit fizikailag. Egyszer, ahogy elment a padok közt, mintha valamin megakadt volna a szeme; mégpedig a könyvem lapjain több helyen a Kiskun- halasi Baptista Egyházközség körbélyegzője virított. Ez pedig úgy került oda, hogy egyszer a Maróthy prédikátor íróasztalán láttam ezt a bélyegzőt és egy jónéhányat belenyomtam a természettan könyvembe, mert olyan szép volt. A tanárnő visszamegy a katedrára és szépen megkérdi: Gyula! Te hol laksz? Mondom neki, hogy a Maróthy prédikátoréknál. Erre ő: no és a prédikátomé nagyságos asszony mit szokott csinálni? Mire én: hát a Maróthy néni főz, mos meg takarít.4 A tanárnő nagyon elgondolkozott ezen és mentünk tovább a virág részeivel. Csak évekkel később tudtam meg, hogy ez a tanárnő az evangélikus lelkész felesége volt és gondolom érdekelte, hogy a másik kis vallás prédikátorának a felsége mit csinál.5 1947 januárjában megszűnt a hatosztályos elemi. A négyosztályos polgári és a 8 osztályos gimnázium első 4 éve az általános iskola 5-8 osztályai lettek. Január első hetei azzal teltek, hogy minden kisebb bútort, szertári felszerelést, iratot, könyvet a sok-sok gyerek átcipelt a volt polgáriból, meg gondolom gimiből is, a Központi Elemi Iskolába, amiből az új általános iskola lett. En első polgáristából pedig 5-es általános iskolás lettem. Az igazat megvallva nem bántam, mert a hurcolkodásban elvesztek az utált osztálykönyvek, és a biztos bukástól rajzból és talán még magyarból is ez mentett meg. Csak azt írták az értesítőbe, hogy az első félévet befejezte, anélkül, hogy tárgyak vagy jegyek fel lettek volna tüntetve. Amikor a hurcolkodásnak vége lett, itt találkoztam 84 másik osztálytársammal, akit a sors összedobott a volt elemiből (a többség), a gimiből és polgáriból. Általánosban aztán könnyebb lett minden. Szegény Balonyi magyar tanárunk (volt elemi iskolai tanító) egyáltalán nem tudott rendet tartani. Egyszer egy kis srácot betettünk a szekrénybe és rácsuktuk az ajtót. Aztán a nagy csendben, mialatt majd megpukkadtunk a nevetéstől, vártuk hogy mi lesz. Azt hiszem Balonyi is csodálkozott, hogy a szokásos káosz helyett halotti csend van. És ekkor a srác zörög egyet. Mire a Balonyi fülel, majd folytatja az írást a táblán, ami persze senkit nem érdekelt. Aztán egy erősebb dörömbölés. Balonyi fülel, majd ír tovább a táblára. A következő dörömbölésnél egy gyerek bedobja: tanár úr, egy szellem van a szekrényben. Ekkor Balonyi tőle nem várt gyorsasággal odalép a szekrényhez, kivágja a szekrény aj tót, mire egy kisdiák gurul ki belőle és eliszkol, amilyen gyorsan csak tud és beolvad a 85 tagú 5. osztályba, a gyereksereg viharos hahotázása közben. Szegény Balonyi, csak átkozódik és esküdözik. Tehát itt a légkör egész más volt, mint polgáriban. Persze nem minden tanár volt ilyen tehetetlen. Ott volt például Halász Géza történelemtanár. Amikor ő bejött, mindenki elcsendesült, mert ő érdekes történeteket tudott mondani a nem régen befejeződött háborúról 4 A baptistáknál nem volt tisztelendő asszony cím, csak testvémő a felnőtteknek, a gyerekeknek pedig néni. A jóravaló, de jó nagyszájú Maróthy néni pedig szolgálóból lett prédikátor feleség. 5 Ekkor a baptista prédikátorok és feleségeik még nem voltak egy szinten az evangélikusokkal iskolázottság szempontjából. 308
