Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Ficsór Gyula: Balotaszállási emlékezés
Balotaszállás, Pusztamérges, Rúzsa és Öttömös sarkall össze. Itt találni egy feltételezett középkori templom helyét egy kis domb tetején látható kőtörmelékkel. A templomdomb nagy részét eldózerolták a rövid látókörű szocialista időkben. A demokrácia bejövetele után a négy község egy emlékoszlopot állított fel itt. Majd elindultunk visszafele a balotai úton. Vendel beszélt az erre felfedezett honfoglalás kori női sírról. A nőt a családja szép aranygombokkal és fonatokkal ékesített kaftánban temette el. Biztos tisztelték és szerették. Vendel említette, hogy sok idős személy lakik a tanyákon, akikről a község, ahogy tud, gondoskodik. Közben csodáltuk a gyönyörű fekete nyárfaerdőket és így szép lassan vissza is érkeztünk a faluba. 1952-ben nem tudhattam, milyen jó is lesz ez a község 50 évvel később az emberek szükségeivel való törődésben. Mert bizony 1952-ben nekem csak gondot okozott ez az új község. De majd erről később. A 27 éves orgoványi Ficsór Bálint és 20 éves bócsai felesége, Ritter Zsófia, mint új házasok egy paraszt kocsin 1935 júliusában érkeztek meg a Göböljárás 85 sz. tanyára (volt Gszelmann-tanya3). Ezt a tanyát 40 hold földdel (nagyrészt homok) nagyapám Ritter József bócsai lakos vette meg felesége nagynéniétől. Édesapám egy ügyes és szorgalmas földműves volt. Később megvettek 10 hold homokot Nagy Pál ügyvéd birtokából. Akkoriban a Nagy Pál ügyvédnek dolgoztak a Polyákék, mint budárok. A Po- lyákék kedves sógorom Dóczi Imre nagyszülei. Dóczi Imre sógorom édesapja (odamaradt az orosz fronton) és édesanyja később férjhez ment a jó humorú Szabó Pista bácsihoz, aki egy jól megtermett ember volt. Pista bácsinak volt egy Pityu nevű szép szál fia. Egyszer az 50-es évek elején látom, hogy Pista bácsi és Pityu aratnak. Beszélek velük egy sort, mire Pista bácsi jó kedéllyel mondja: hát az asszony meghozta a hetijegyre a kenyeret és hát a fene ette volna meg, de a Pityu gyerek meg én együltünkben megettük az egész heti kenyéradagot. Ez a fajta ellátás már a Rákosi-rendszer mezőgazdaság politikájának a vívmánya volt. Ha a nép nem is fejezhette ki nyíltan a véleményét a rendszerről, annál jobban kifejezték viccekben. Köszönet a személyi kultusznak; Rákosi képét is rátették egy bélyegre, amin levágott egy bárgyú mosolyt. Erről a vicc: Miért mosolyog Rákosi a bélyegen? Mert mindenki nyalja a hátulját. Na de folytassuk a sort azzal, hogy szüléink az 1943-ban vett Nagy Pál földbe ültettek 8 hold szőlőt. Soha nem felejtem el azt a kora reggelt amikor édesapám szelíden felkeltett: kis fiam kijönnél velem szőlő sorokat jelölni? (Szüléink mindig sajnálattal és szép szóval keltettek, ha kora reggel fel kellett, hogy keltsenek bennünket gyerekeket valamilyen munkához.) Persze, hogy mentem boldogan, ha álmosan is. A szőlőművelés csínját-bínját édesapám Ritter nagypapától tanulta. Mindkét oldali nagyszülők baptista vallásúak voltak, vagy mindennapi nyelven “hívők”. Szüléink a kiskunhalasi imaházba jártak, de néha volt összejövetel a tanyán is a Babóséknál vagy éppen a másik hívő családnál, feleségem anyai nagyszüleinél, Rapcsányi Antaléknál Balotán (Sasheverőn) 1949-ig. Göböljáráson sokszor dolgoztam napszámosunkkal Csáki Mihály bácsival a szőlőben, vagy éppen dobáltam neki a krumplit krumplivetéskor. Sokat beszélgettünk. Csáki bácsi kezében csak úgy égett a munka. Én a gazda gyereke könyörögtem neki, hogy menjünk már be. De ő azt mondta, nem lehet mielőtt le nem megy a nap. Csákiék 3 Érdekes megjegyezni amit Sarolta édesanyjától hallottam, hogy az 1930-as évek elején a Gszelman tanyát Sarolta nagyszülei, Rapcsányi Antal és neje szül. Fekete Teréz bérelték. 306
