Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotaszállás 1952–2006 - Baksa László–Csordás József: Rákóczi Vadásztársaság

Fotó: Csordás József _____________________ Fotó: Csendes József hozta meg a várt ered­ményt. A területet fel­osztottuk hét csoport­nak dúvadgyérítés cél­jából. A kezdeti lendü­let után ez a tevékeny­ség teljesen leállt. Va­dászidényben az ütem­tervben kijelölt rókahaj­tások iránt sincs érdek­lődés. A mérgezett to­jással és füstgyertyával végzett dúvadirtás csak lokális eredményeket 1. Hétvégi sikeres nyúlvadászat terítéke, 1984 hozott. A következő évek kiemelt feladatá­nak kell tekinteni a dúvadgyérítést. E feladat megoldásában érdekeltté kell tenni a va­dászokat. Befejezésül szólni kell a vadásztársaság tagjainak közösségi munkájáról. Azt hi­szem, arról nem kell sokat beszélnünk, hogy a társaság fejlődésének, a vadászati lehe­tőségek bővülésének egyik legfontosabb feltétele a becsületesen elvégzett munka. Tu­domásul kell vennünk, ha a jövőben vadászni akarunk - lehetőleg nem kevesebbet, mint eddig - akkor ehhez vagy sokat kell dolgoznunk, vagy sokat kell fizetnünk. A mi társaságunk összetétele olyan, hogy inkább az első megoldást választaná szívesebben. Öröm felsorolni a közösségi munkánk eredményeit: vadászati berendezések építése; vadászházak villamosítása; vadászházak környékének kialakítása, kerítés építése; fá­cán elő-, és középnevelő építése; fácán utónevelők kialakítása; takarmánytárolók épí­tése; téli vadtakarmányok betakarítása, stb.” Igaz a beszámoló 1989-ig szól, de a következő öt év hasonlóan jó és eredményes; ezeket az éveket nevezhetjük a vadásztársaság második aranykorának, mely az 1996. 2. Nagyterítékű fácánvadászat zárása, 1991 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom