Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Balázs-Piri Lászlóné: Iskolák 1952-től napjainkig
báljaikat, mutatták be a betanult színdarabokat. A mellékelt táblázatokból kiderül, hogy sok helyen működtek összevont osztályok. Ezek előnyeiről és hátrányairól lehet vitatkozni, egy biztos: hosszabb érési időt, tartósabb bevésést tett lehetővé ez az oktatási forma. A fűtést nagy fatüzelésű kályhákkal oldották meg, a világítás petróleumlámpával történt. Minden iskolához tartozott egy pedagóguslakás, amikben rendszerint egy-egy pedagógus házaspár lakott. A kor szellemének megfelelően a tanítás reggelente zászlófelvonással, énekkel kezdődött. A nap befejeztével értékelték a tanulók tanulmányi, magatartási, közösségi tevékenységét, majd lehúzták a zászlót. Később az úttörőmozgalom keretében magas színtű közösségi nevelés folyt. Az ott tanítók munkáját kulturális, sport, tanulmányi versenyek sora fémjelezte. Az 1950-es évek oktatáspolitikájának következtében ezekben az iskolákban hatalmas volt a „pedagógusvándorlás”. A tanítóképzőkből 18 évesen kikerülő fiatalok egy év gyakorlat után mehettek vissza képesítő vizsgát tenni, és sokuk soha nem tért vissza Balotaszállásra. Nem csoda! Igen mostoha körülmények között dolgoztak az itt tanító pedagógusok. A szinte minden komfortot nélkülöző lakások, az iskolák közötti nagy távolságok, a hatalmas osztálylétszámok nem könnyítették meg munkájukat: délelőtt, délután tanítottak egy-egy összevont tanulócsoportot, 1963-tól esténként rendszeresen a dolgozók iskolájában oktattak, és nem utolsó sorban saját gyerekeiket is nevelték. Szervezték a terület kulturális életét, könyvtárat vezettek, járták a tanyákat, segítettek, neveltek. A pedagógus emellett különböző társadalmi tevékenységeket is végzett: népszámlálási, állatössze- írási, vagy éppen „önként vállalt” polgárvédelmi feladatoknak is eleget kellett tenniük. Minőségi változást hozott a villanyhálózat kiépítése. 1960. december 31-én gyullad ki a fény a faluban, először a művelődési házban és a központi iskolában. A tanyasi iskolák később kaptak áramot (Alsógöböly, 1968), vagy agregátort (Füzes, Alsóbalota, Felsőbalota). 1961-ben megszűnik az „Öreg” iskola és az 1962/63-as tanévben öt tanteremben megkezdik az oktatást a központi iskolában. A tantermek mellett iroda és gyakorlatifoglalkozási terem is épült. 1972-ben újabb három tanteremmel, vizesblokkal bővült az iskola. Ekkor teremtődik meg a feltétele a teljesen osztott nyolc osztályos oktatásnak. Sőt kisegítő csoportok is működnek időközönként, két-három csoporttal. 1982-ben gyakorlati terem, úttörő szoba, raktárak épülnek és bevezetik a központi fűtést. 1998-óta már gázfűtésű az iskola. 1965-ben közös igazgatás alá kerül az összes iskola. Az első igazgató Dudás Ferenc 1986-ig, 1986-tól 1993-ig Fehér Géza, 1993-tól 2004-ig, Kürtös Xavémé. Azóta 2. A felsőgöbölyjárási iskolánál Balázs-Piri László diákjaival, 1960 körül 226
