Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
volt a Nagy Szeder István által vezetett halasi kisgazdapárti akciónak. 56 helyi történetének balotaszállási további feldolgozását tehát érdemes az ilyen típusú szervezkedések és segítségnyújtások felől is közelítve elvégezni. Födi Péterné is említette, hogy a forradalom leverése után, ők is segítettek a Jugoszlávia felé menekülőket ennivalóval és szállással. Összegzés A jelenkortörténet-írásban a kutatói ábrázolás sokszor ütközik más kortársi véleményekkel, az élők különböző emlékezetével. Többek között ezért is tartottuk célszerűnek megnevezni azokat a kérdéseket és szempontokat, amelyek alapján közelítettünk a balotaszállási mindennapi szocializmus 1950-es és 1960-as évekbeli világához. Ennek során egyszerre figyeltünk a pártállami akaratnyilvánításokra és azok helyi fogadtatására, tehát a politika- és a társadalomtörténet mezsgyéjén haladtunk. Azt feltételeztük, hogy a kortársak nagy többsége tisztában volt azzal, hogy egy diktatúrában kell megtalálnia az élet értelmét, azaz az alkalmazkodás rejtett formáira különösen figyelnie kell az utókor szemlélőjének. A helyi miliőnek nagy jelentőséget tulajdonítunk, hiszen a „felülről” érkező bármiféle beavatkozás csak egy konkrét közegben találhat fogadókészségre vagy éppen elutasításra. Tehát a „szocialista projekt” irányítóinak is számolnia kellett azokkal az adottságokkal, amelyek meghatározták az egyéni és kollektív viselkedésformákat. Járási és megyei összehasonlításban értékeltük a népességszerkezet néhány tényezőjét, s ennek során azt láthattuk, hogy a feltűnő öregedési és elvándorlási folyamatok - a nemi megoszlást illetően pedig a nők alacsony aránya - voltak a legmeghatározóbbak. Balotaszállás létszáma 1949 és 1960 között több mint 25%-kal csökkent. Az 1952-ben hivatalosan önálló községgé alakult településmag külterülete a járásban az egyik legnagyobb volt, ahol Balotaszállás hivatalos népességének 96%-a élt. A társadalom alapjait meghatározó korabeli emberi kapcsolat- rendszereket Balotaszálláson elsősorban a tanyai életvilágokba helyezve kell elképzelnünk, hiszen ezek a keretek határozták meg a mindennapi és a kis számú ünnepi tevékenységet. Valójában nehéz is „társadalomként” leírni az ekkori helyi kapcsolatokat, amelyeket egyébként is eléggé fellazított, szétszabdalt a pártállam az agrárpolitikai intézkedésekkel és az osztályharc alapján álló üldözéseivel. A balotaszállási családok messze meghatározó többsége a mezőgazdaságból és a mezőgazdaságban élt. Egy részük csak az erőszakos kollektivizálás hatására adta fel paraszti életmódját, amely továbbra is igen meghatározó maradt. A családszerkezetben egyre jellemzőbb lett az egy- és kétgyerekes modell. Az egész országot érintő szovjetizálási kísérletek helyi következményeit és jellemzőit is bemutattuk: a kényszerű lojalitást, a tervutasításos rendszer töréspontjait, a vezetői gyakorlatot átható patemalizmust. Ugyanakkor a hivatalosan monopolhelyzetben lévő kommunista alapszervezet tevékenységét és hatását inkább egy sajátos kisebbségi létként ábrázoltuk, a korabeli számok és megnyilatkozások mindenesetre erre utalnak. A termelőszövetkezetet mint utópiát és gyakorlatot mutattuk be, amely a vizsgált periódusban - saját célkitűzéseihez képest - folytonos kudarcot vallott. A kényszerű kollektivizálás idejében állíthatta magáról azt a vezetőség, hogy a tsz tizenegy év után először 1960-ban nem volt mérleghiányos. Az erőszakos tsz-szervezés egyúttal a 219
