Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás

kájának elérésében annak sikeres megvalósításához feltétlenül szükséges a párttagok segítsége és példamutatása. Hogy mennyire szükséges, megmutatja az a tény is, hogy a vezetők sem járnak mindig el kellően, mert például Zsana községben maga a mezőőr agitált a hitoktatásra való beiratkozás mellett. Szükséges, hogy a tanácstagok, a tömegszervezetek, a párttagok segítsenek ebben a munkában, és megmagyarázni az egyház munkáját, az anyagiasságot és nem utolsósorban azt, hogy a régi világ visszaállítására törekednek, hogy ezzel a volt nagybirtokukat a papok is visszakapják.”60

A helyi párt súlya és döntéshozatali befolyásolása jelentősen megváltozott az 1950-es évek elejéhez képest, bár a taglétszám növelési igény ekkor is napirenden volt. A tagtoborzás ismert módszerét itt is alkalmazták: például az erdészeti alapszervezet alakuló gyűlésén a következőt szabták meg fő feladatként: „a dolgozókat munkahelyeiken is meg kell látogatni, de az erdészet vezetői nélkül. Ott ígérni semmit nem javasol, általában véve, csak panaszfelvevőnek kell lenni. De a panaszokat ki kell vizsgálni, és ha valakit terhel felelősség, azokat felelősségre kell vonni, lehet az bárki.”61 Lényegében itt sem tényleges pártformáról volt szó, hanem inkább egy hatósági szerepvállalásról. A kiszemelt párttagok szempontjából az érvényesüléshez, vagy egyes személyes akaratok érvényesítéséhez a párt rendszerint csak ugródeszkát jelentett. A párt ezen, „mindenható” szerepe a magánügyekben is megmutatkozott. A magánügy persze nagyon viszonylagossá vált a kommunista hatalomátvétel után. Balotaszálláson is találunk erre példát 1959-ből, amikor az egyik pedagógus házasságon kívüli párkapcsolataival foglalkozott a helyi, a járási és a megyei párt- és állami vezetés.62

Balotaszálláson az „egypártrendszer” a létszám alapján igen gyenge alapokon nyugodott. 1959-ben így emlékeztek vissza az 1956 utáni időszakra: „Az ellenforradalomkor megcsappant párttagságunk létszáma. Voltak párttagjaink, akik megrendültek az ellenforradalom hatására és nem mertek szilárdan kiállni a párt ügyei mellett. Ezek az elvtársak nem igazoltatták át magukat. [...] A megalakuláskor községünkben is 6 taggal kezdtük meg a községi alapszervezetet.” Három évvel később hat alapszervezet létezett, a mintegy 3400 fős lakosságszámhoz képest azonban továbbra is alacsony taglétszámmal (69 tag és 5 tagjelölt). A belépettek motivációit nem ismerjük, de a tsz-szervezés láthatóan további bizonytalanságot, a kommunista párttal szembeni visszahúzódást eredményezett: „különösen akkor, amikor a tavasszal hozzáfogtunk községünkben a mezőgazdaság átszervezésére. Mert még községünkben is vannak olyan elvtársak, akik húzódoznak a TSZ fejlesztésétől, vagyis az odavaló belépéstől. Az egyénileg dolgozó kommunistáink sem értenek egyet a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, nehezen akarják megérteni a párt és a kormány határozatait.” A tsz melletti agitáció itt is az országosan érvényesnek tekintett forgatókönyv szerint zajlott: személyenkénti egyéni és csoportos agitáció, megfélemlítés, fizikai erőszak alkalmazása jellemezték az 1958 és 1961 közötti időszakot. A tsz-szervezés településünkön konkrétan a dűlök szerinti mintegy 70 főnyi kommunista aktivista mozgósítását jelentette.63 Balotaszálláson ennek ellenére ekkor még kudarcot vallott a pártállami akarat, hiszen 1959 októberében még mindig 900 egyéni termelőről beszéltek, akiket nem tudtak a tsz-be bekényszeríteni. A kortársi, hivatalos beszámoló alapján érzékelni lehet az ellenszegülőkre, még inkább a kritikai véleményt megfogalmazókra váró következményeket: „Természetesen olyan személyekkel, akik a TSZ fejlesztése ellen agitálnak, vagy korcsmái kifejezéseket használnak, a törvény a legszigorúbban jár el. Kü196