Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Gszelmenn Ádám: Balotaszállás tanyai iskolái
11. Az alsábalotai iskola bejárti része 1989-ben köteles lakott.54 Halas határában sok ilyen terület volt. Ennek köszönhetően épült a kle- belsbergi programban hat iskola, köztük Al- sóbalotán is. Róna Gábor, kinek igazgatása alá tartoztak a balotai és gőbölyjárási iskolák is, az 1926/27. tanév végén így üdvözölte az új iskolákat, és azok jelentőségét: „A tanév végén már hat új iskola működött a magyar ugaron, s hintette a tudás, az erkölcs, az istenfélelem és a hazaszeretet magvait, ezeken a pusztarészeken, minden kultúrától távol, kicsinynek és nagynak a leikébe.”55 Alsóbalotán, a klebelsbergi iskolaépítési program keretében épült iskolában 1927 szeptemberében kezdődött meg a tanítás. Az egy tantermes iskolában már induláskor két tanulócsoportot kényszerültek elhelyezni. Azt, hogy erre az iskolára milyen nagy szük- ségvolt, igazolja a magas tanulólétszám. Az 1927/28. tanévben 101,1931/32-ben 137, 1935/36-ban 117 mindennapi tanköteles tanult a két tanulócsoportra osztott, és váltakozó rendszerben működő kéttanítós iskolában. A mindennapi tanköteleseken kívül évente 30-35 fő gazdasági ismétlőiskolába járó gyermek tanítását is el kellett látni a tanítóknak.56 Flittner Dezső és Szász Anna voltak az első tanítók. Miután Flittner Dezső eltávozott, helyét Schultz Ferenc foglalta el. Ő 1931-ig tanított Alsóbalotán. Megnyugtató megoldást az jelentett, amikor Csillag Ferenc, majd felesége Csillag Ferencné Faludi Margit lettek a tanítók. 1940-ig 18 tanéven át eredményes oktató, nevelő és népművelési munkát végeztek.57 A háborús évek alatt gyakran változtak a tanítók, elsősorban a katonai behívások, de más okok miatt is. 1940-től Pecze Mihály, Podhajeczy Éva, Győré Mária és Torbics Endréné tanítottak Alsóbalotán.58 A tanulócsoportok számát a magas létszám miatt az 12. Az alsábalotai iskola másik oldala 139 Fotó: ÁMK; TJM 2006.52.3. Fotó: TJM 2006.56.1.
