Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Tanyák Balotán
Első pillanatra szemünk elé tűnik, hogy bár mérnök nyilván soha nem látta, mégis minden a legszorosabb funkcionalitás szemléletével készült. Az épületek mérete és tagolása a család gazdálkodási viszonyait tükrözi. Az 1861-1863 között összeállított, második katonai felmérés vonatkozó szelvényeiről szépen leolvasható, hogy a halas-szabadkai út mentén elterülő Alsószállás, Füzes, Göbölyjárás puszták jó adottságú földjein módos, több telephellyel is rendelkező cívisek tanyái sorakoztak3. A Halastól távolabb eső Balotapusztán számos kisebb állattartó szállás figyelhető meg4. A térképészek föltüntették a katonalovak befogadására alkalmas istállókat is; számuk magas, ilyet a tanyák több mint felén találtak5. A térképszelvények után nézzük, mit tárt elénk a terepmunka és a népi emlékezés. Abban minden forrásunk megerősít, hogy a mai Balotaszállás egykori pusztáin a múlt évszázad elején az állandóan kint élők - birtokviszonyaik alapján - négyféle jellemző gazdasági csoportba sorolhatók; ezekhez adódnak az úri birtokok. Ezen utóbbi csoportba azon tanyai telephelyeket soroljuk, amelyek tulajdonosai nem éltek kint földjeiken, a gazdaságot a helytartók irányították, maguk gyakran virilistaként vettek részt a város adminisztratív és politikai életében. • A legkisebbek a legegyszerűbb, a napszámos és/vagy részesmunkából élők saját vagy tanyásként használt lakóhelyei. • Másodikként a megélhetést csak kiegészítő munkával ellátni tudó kisgazdaságokat, törpebirtokokat vesszük számba. • A következők a család megélhetését, gyarapodását biztosító, erős gazdasággal, nagyobb területekkel bíró tanyák. • A negyedikbe a nagy, több terjedelmes telephellyel is rendelkező, városi cívisgazdák birtokközpontjai sorolhatók. A birtok nélküliek tanyái A telken egy- vagy kétsejtes, valamely korai technikával épült lakóház áll, melyhez gyakran egy kis kamrát vagy féltetőt ragasztottak. A bejárat a 20. század első felében még szabadkéményes pitvarba nyílik, ahol a rakott sparhert és a vizespad kapott helyet. A pitvarból nyíló szoba nagy részét a búboskemence foglalta el; vele átellenben az asztal és a karospad, ezzel szemben helyezték el az ágyat. A kamrát általában kívülről ragasztották a házhoz; a legtöbb esetben nyári konyhaként is ez szolgált. A házzal átellenben kis istálló és baromfíól épült a portán. Az utóbbit amennyiben kerítették, úgy arra rendszerint kukorica- vagy napraforgószárat használtak. Ez a baromfiudvart és a konyhakertként szolgáló veteményest választotta le6. A tanyatelken látható, hogy az lakói számára nem nyújtott önálló megélhetést. Gyakran nem is állt használói tulajdonában, hanem azt a környező földek megmunkálása fejében, tanyásként használhatták. T örpebirtokok Az 5-10 katasztrális holddal bíró gazdák a család fönntartása érdekében rákényszerültek, hogy más, módosabb tanyákon kiegészítő munkát vállaljanak. Eljártak 113
