Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
16. Vályogba foglalt szelemenágas, Kisbalotai út 17. Szelemenágas, Hudák sor alulról történő tapasztással készül. Ez a legelterjedtebb padlásolási eljárás a mai Balotaszállás kiterjedt tanyavilágában. Mindez mellett találkozhattunk olyan födémszerkezettel, melyben a fiókgerendákra maroknyi kötegekben hosszú szárú nádat fektettek, e fölé keresztben egy másik sor nád következett, majd fölülről vastagon sárral terítették, alulról tapasztották. Ezen megoldással Füzespusztán, a Füzesi út szomszédságában találkozhattam33. A 19. század végétől már a fűrészelt deszka is szerepet kapott a népi építészetben; módosabb gazdatanyák plafono- zásánál is használták. Előnye a korábban tárgyalt, tapasztott mennyezettel szemben, hogy míg amazok mozgás és idő hatására gyakran megrepedeztek, hullani kezdett a belőlük a tapasztás, addig ez szinte semmi utólagos karbantartást nem igényelt. A fiókgerendákat szorosan egymás mellé fektetett, egyik felükön gyalult, gyakran lapolt fenyődeszkákkal borították; a felületet agyagos sártapasztással borították, alulról pácolták, esetleg festették. 1880-ban deszkafödémmel készült a Balotaszállás 81. számú tanya is, melyet 1971-ben Juhász Antal és Bárth János mért fel34. Az itt leírton túlmenően ismerjük a deszkafödémek duplasoros változatát is boruló deszkafödém néven, melyben a deszkák szélei mintegy 1/4 részben egymással átfödésbe kerültek, ezáltal jobb lett a födém terhelhetősége. 18. Ollóágas napraforgószár oromfallal, Alsószállás 104
